Ne szűnjünk meg remélni - Prohászka emlékkonferencia

 

 A konferencián elnöklő Mózessy Gergely, a székesfehérvári egyházmegyei gyűjtemény igazgatója köszöntötte a 80 éves Szabó Ferenc jezsuita író-költő tanárt, a Távlatok című folyóirat főszerkesztőjét, aki a közelmúltban kapott Magyar Örökség Díjat. Ez a kitüntetés egyben a Prohászka kutatók elismerését is jelenti - hangsúlyozta az igazgató.

 

A székesfehérvári egyházmegye fontos feladatának és kötelességének tekinti Prohászka Ottokár, Magyarország apostola és tanítója életművének hiteles bemutatását. Bár ma is vannak ellenségei, de a legújabb kutatásokat évről évre bemutató konferenciák, kiadványok az ő történelmi megítélésében is változást eredményeznek- mondta köszöntőjében Spányi Antal székesfehérvári püspök. „Szeretnénk, ha a nagy püspök egész életútját, emberi, szociális elkötelezettségét emberi fejlődését figyelembe véve a mai közvélemény objektív képet kapna a XX. század elejének egyik legnagyobb gondolkodójáról. Reméljük, hogy e változások hatására az igaztalan vád is lekerül róla a Páva utcai Holokauszt Múzeumban” – tette hozzá a megyéspüspök.

 

A köszöntő után Kozák Péter, az MTA Társadalomkutató Központ munkatársa Prohászka Istenről és lélekről tartott egyetemi előadássorozata kapcsán, Balázs Béla bölcsészdiákkal folytatott egykori lehetséges vitájáról beszélt. A szóváltás témája volt, hogy mi igazabb a vallás vagy a művészet. Prohászka szerint az alkotót a tudomány és a művészetek terén is a teremtő vallásosság inspirálja, alkotni csak hitben lehet, míg Balázs Béla később megjelent publikációiban is cáfolta, hogy a művészi és tudományos igazságokat a hit mozgatná.

 

Prohászka Ottokár szombathelyi kapcsolatának gyökereit boncolgatta Pál Ferenc, a Szombathelyi Püspöki Levéltár levéltárosa. Három személlyel – Gothárd Sándor országgyűlési képviselővel, Gaál Sándor szombathelyi plébánossal, Mikes János püspökkel – ápolt jó viszonyát egy dolog kötötte feltétlen össze: a szociális problémákhoz való érzékenység. A szombathelyi kapcsolatok miatt aztán a helyi sajtóban felmerülhetett Prohászka neve, mint a szombathelyi püspöki szék várományosa.

 

Végezetül Frenyó Zoltán MTA Filozófiai Intézetének főmunkatársa szólalt fel a konferencián. A fehérvári püspök fél évszázaddal megelőzve a II. Vatikáni Zsinatot, fontosnak tartotta a párbeszédet a modern tudománnyal, kultúrával és lényegesnek ítélte a világiak szerepét az apostolkodásban. A modern katolicizmust valló Prohászka nézeteit veszélyesnek tartották, az egyház integritását féltették a „modernizmustól". Mindezek eredményeként 1911-ben a Szentszék Index Kongregációja indexre tette (betiltotta) három művét. Prohászka alávetette magát a döntésnek, mert „csak a legkiválóbbak sajátja az alázat” – jelentette ki az előadó.

 

A megemlékezés szentmisével zárult az Egyetemi templomban, ahol a nagy szónok és lelkivezető az utolsó szentbeszédét mondta 1927-ben. Spányi Antal püspök a Család évéhez kapcsolódóan püspökelődjének gondolatait idézte fel. Hangsúlyozta: Mária példája mindnyájunkat tanít, és az Õ példáját követő édesanyák családtagjaikkal együtt megteremthetik a mai otthonokban azt, amit a názáreti otthonban megcsodálunk: a szeretet, a hit, az öröm világát! A püspök végezetül azt kérte, hogy a Prohászka Imaszövetség tagjaként imádkozunk papi és szerzetesi hivatásokért, hisz ő volt a magyar papnevelés nagy megújítója. Prohászka tanítása váljék bennünk életté, és – jelmondata szerint – ne szűnjünk meg remélni: Dum spiro, spero.