-
Emlékhelyek Napja
Igazi időutazásnak lehettek részesei azok, akik szombaton részt vettek az Emlékhelyek Napja székesfehérvári programjain, amelyek kicsiknek és nagyoknak egyaránt kínáltak érdekességeket, szórakozva tanulási lehetőséget.
2026.05.09. -
Életút, küldetés, élő örökség
A 100 éve született Kallós Zoltán kétszeres Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutatóra, népzenegyűjtőre, a Nemzet Művészére emlékezik Székesfehérvár városa. A Kallós 100 programsorozat keretében pénteken a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban nyitották meg azt a tematikus tablókiállítást, amely bemutatja az emblematikus alkotó életművét.
2026.05.08. -
Kastélyból lett múzeum
Megnyílt a Fischer Emil Múzeum Velencén. A 7-es főút mellett álló Meszleny-kastély romos, elhagyatott épület volt, most azonban közel 1,4 milliárd forintból újult meg.
2026.05.08. -
Sarusi Mihály kötetbemutató
Sarusi Mihály a kiváló író volt a Csoóri Sándor Társaság vendége. Az est vendégei világjáró szerző, Alföld, a Dunántúl és a Felföld című köteteit ismerhették meg Bakonyi István moderálásával.
2026.05.08.
Nagypénteken Krisztus kereszthalálára emlékezik a keresztény világ
A város polgárai és papjai közösen emlékeznek Jézus kereszthalálára. Nagypénteken, a Palotavárosi Kálváriánál délután három órakor kezdődik Spányi Antal püspök vezetésével a város polgárainak közös keresztútja.
A negyedik században alakultak ki a nagypéntek különféle istentiszteleti formái. A nagypénteki szertartás időpontja az őskeresztény kortól a középkorig az Úr halálának órájához, délután 3 órához igazodott. Ez később átkerült a délelőtti órákra. XII. Piusz pápa reformja állította vissza a délutáni ünneplést, melynek ma három fő része van: igeliturgia olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, hódolat a szent kereszt előtt, áldozási szertartás.
Az egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől.
A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól, és 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell.
Nagypénteken igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros öltözékben végzi – a piros a vértanúság liturgikus színe. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt arcra borulnak.
Ezt követi az igeliturgia: az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szól, majd a szentlecke után János evangéliumából olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a passiót.
Ezután következnek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések, majd körmenetben behozzák a keresztet, amely előtt tisztelegve minden hívő kifejezheti háláját és imádatát a megfeszített Krisztus iránt.
Az igeliturgiát áldoztatás követi, a nagycsütörtöki misén konszekrált kenyérrel. A szertartást egyszerű könyörgés zárja, nincs áldás, nincs elbocsátás.
A protestánsoknál a kálvini felfogás szerint a nagypéntek a legnagyobb ünnep.
A néphagyományban a mély gyász és böjt napja.
Régebben hozzátartozott a hallgatás, a csönd, melyben a tűz is kialszik, a tükröt fekete kendővel takarják le, az órát megállítják, illetőleg nem húzzák föl; úgy jártak-keltek, mint akiknek halottjuk van a háznál.
A legények ha el is mentek a nekik kedves leányhoz, nem keresték a vele való találkozást, csak egy fekete szalagot kötöttek a kapuhoz közeli fára.