-
Téli tárlat február 18-ig
A hagyomány idén sem szakad meg: február 2-án nyílik a Téli Tópartis Tárlat, amelyen az érdeklődők betekintést kaphatnak a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnáziumban tanuló művészeti tagozatos diákok alkotásaiba.
2026.02.02. -
Gyertyaszentelő a Székesegyházban
Február 2-án hétfőn, Urunk bemutatásának ünnepén, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, 16 óra 30-kor közös zsolozsmát, majd 17 órától koncelebrált ünnepi szentmisét tartanak a Székesegyházban. A Megszentelt élet világnapján együtt imádkozhatnak a hívek a szerzetesekkel, szerzetesnővérekkel, a Prohászka Imaszövetség tagjaival és a plébániákon működő közösségek és a lelkiségi mozgalmak képviselőivel.
2026.02.02. -
Emberi sorsok a Don-kanyarban
Rendhagyó történelemórát tartottak a Vármegyeházán. A középiskolás diákok a Don-kanyar tragédiájának történelmi hátteréről hallhattak előadást, valamint mini kiállítás keretében tekinthették meg a katonai egyenruhákat és felszereléseket.
2026.01.30. -
Mezőföld tánchagyományai
Béresek nyomában címmel a Mezőföld hagyományait idézték meg a Táncházban. A koreográfiákat Majoros Róbert és Majorosné Szabó Veronika jegyzi.
2026.01.30.
Mitikus képzetek – március végéig látható a fehérvári kötődésű művészpár tárlata
Mitikus képzetek címmel nyílott kiállítás Bors István és Honty Márta emlékére a Vigadó Galériában, Budapesten. Honty Márta képző- és iparművész Székesfehérvár szülötte, 1963-ig élt itt. 1985-ben és 1988-ban rendezett gyűjteményes kiállításával hozzájárult a város kulturális értékeinek a gazdagításához. Férje, Bors István szobrászművész Memento című – a fasizmus áldozataira emlékeztető vörös gránitlapon álló – bronz torzója a Prohászka Ottokár út 7. alatt található. A két művész a hatvanas évektől az ezredfordulóig Kaposváron élt és alkotott.
A Vigadó Galéria (Budapest, Vigadó tér 2.) tárlata március 25-ig látogatható.
Honty Márta műveinek forma- és motívumkincse a népművészettel rokon, emberi figurái stilizáltak. Ahogy a kiállítás katalógusában olvasható: (…) nőies leleménnyel, széleskörű művészettörténeti és néprajzi műveltséggel gazdálkodó művész. Messze meghaladta az iparművészetnek, mint alkalmazott művészetnek a korlátait. Iparművészként jegyezték, de valójában képzőművész abban az értelemben, hogy világképi rendszerben gondolkodott. Művészi univerzuma évszázadokat ível át. A több, mint ezer év előtti pogány magyar hitvilágtól kezdve a magyar népi díszítőművészeten át a huszadik században identitását kereső modern emberig képes összefoglaló látomásban értelmezni az ősi hagyományt.”
Bors István plasztikai gondolkodásában azt a felszabadult vonalat képviselte, amely megtörte a klasszicizáló irányzatok és a szocialista realizmus sablonjait. A kimagasló művész etikáját a puritán szemlélet jellemezte, a hagyományoktól elszakadva a primitív és az antik művészet, valamint a paraszti kézművesség és a gyermekrajzok világa felé fordult.