Márai Sándor és a polgárság végnapjai - megkezdődtek a a Határon Túli Irodalom Napjai

Határon túli magyar irodalom napjainak programjait Sebők Melinda irodalomtörténész, a Vörösmarty Társaság elnöke nyitotta meg, majd Mészáros Tibor, a Márai-hagyaték gondozója, bibliográfus, könyvtáros, irodalmi muzeológus volt a Márai Sándor-szekció vendége.

Az esten részt vett Brájer Éva kulturális tanácsnok is, aki elmondta, hogy nagy nosztalgia számára a Vörösmarty Teremben lenni, az pedig külön öröm, hogy a határon túli irodalmi sorozat fennmaradt. Hozzátette, hogy Márai Sándor sokak által ismert és szeretett szerző, így széles körű érdeklődésre tarthat számot az irodalmi est.

Mészáros Tibor a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa 1988 óta, ugyanezen évtől Márai Sándor életművének kutatója. 1997 óta az író hagyatékának kezelője, 2007-től a maraisandor.hu szerkesztője. Húsz éven át szerkesztette a Helikon Kiadó Márai-életműsorozatát. Kiállítást rendezett a hagyaték dokumentumaiból, melyet különböző tartalommal tizenkét országban láthattak az érdeklődők. Mészáros Tibor Egy 20. századi Odüsszeia - Márai Sándor élete című monográfiája megkapta a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának 2024. évi Az év legjobb könyve díját is.

Idén, 2025 április 11-én ünnepeltük Márai Sándor születésének 125. évfordulóját.

Elkezdődtek a Határon Túli Magyar Irodalom Napjai 2025.

Az író élete és műve arról tanúskodik, hogy számára a legnagyobb rang, hogy olvasó- és gondolkodó ember lehetett, és jó néhány művében maradandó emléket állíthatott a polgári osztálynak és szemléletnek. Mészáros Tibor szerint Márait Magyarországon sem ismerjük eléggé, 1990-tól kezdtek el idehaza megjelenni a művei, és az Egy polgár vallomásai és a Füveskönyv a legnépszerűbb könyvek közé emelkedett hamarosan. Ugyanakkor Mészáros Tibor szerint 2008-2009-től kezdve ismét elfeledkeztünk Márairól. Mészáros Tibor küldetése, hogy beszélgetések, irodalmi estek keretében ráirányítsa a figyelmet arra a Máraira, akit nem biztos, hogy jól ismerünk, és ma is van mondanivalója számunkra.

Márainak a "Város", Kassa a mindenséget jelentette. Az író szerint "az igazi polgár szerencsés vegyülete a művésznek és a katonának, alkotó és megtartó, álmodó és megőrző. Ezt a polgárságot, ennek utolsó, legjobb pillanatát ismertem meg gyermekkoromban, a Városban. Életem legszebb, igaz és emberi, európai emlékeit annak a magyar végvárosi, polgári kultúrának köszönhetem, melynél különbet aztán később a világban sem találtam..”

Ez a polgári kultúra omlott össze végleg Magyarországon a második világháborúval, és idegenítette el önmagától és hazájától az írót.

Mészáros Tibor is megjegyzi, hogy az 1945-46-os éveket tekintve, Márai maga is fölismerte és le is írta, hogy ő már nem idevaló, nem abba az országba való, ahol egy olyan időszakot tudunk magunk mögött, és olyan időszaknak nézünk elébe, amivel nem tud közösséget vállalni. "Elpusztult számára egy világ, egy kultúra, és ha úgy tetszik, a polgárság. Ezt talán az érzékelteti a legjobban, amikor meglátja a lebombázott Mikó utcai házukat, tehát képileg is megjelenik, amit bensőleg átélt." Innen kezdődik a hazátlanság időszaka, amelynek korszakai az emigráció első időszaka 1949 és 1967 között, a békés emigráció Salerno-ban 1967 és 1980 között, majd a veszteség évei San Diego-ban 1980 és 1989 között, amely az író öngyilkosságával zárul.

Szombaton a felvidéki magyar irodalomról szervezett kerekasztal-beszélgetéssel folytatódnak a Határon Túli Irodalom Napjai Székesfehérváron.