Locsolás, vesszőzés, hogy a lány jövőre is egészséges maradjon

 Lukács László néprajzkutató elmondta, hogy a húsvéti szokások nagy része, mint például a locsolás még mindig él a megyében, mert a megtartásukhoz nem kell skanzenszerű elzártság. „A locsolás észak felől, lengyel és cseh területekről érkezett hozzánk. Igaz, a locsolók már nem hatkor jéghideg kúti vízzel ugrasszák ki a lányt az ágyból, hanem később indulnak el és kölnivizet használnak. Jutalomként pedig a házi kézzel festett tojás helyett igazi tojás helyett pedig csokiból készültet kapnak. Most már van arra is példa, hogy a lányok nem engedik be a locsolókat, régen viszont az volt a szégyen, ha valakit kihagytak, mert rátarti volt. ” – emelte ki a néprajzkutató. A megye északi részén lévő elmagyarosodott szlovákok lakta településein például Bakonycsernyén vagy Pázmándon még mindig él a korbácsolás. A korbácsot a fiúk hét-nyolc fűzfavesszőből készítik, amivel finoman ráütnek a lány fenekére, és közben rigmusokat mondanak. A korbácsolásnak ugyanaz a szerepe, mint a locsolásnak: a lány jövőre is friss, és egészséges maradjon. A locsolók és korbácsolók szolgálatukért cserébe tojásokat kapnak. Az ügyesebbek akár több tucatot is összegyűjthetnek.

 „Délután a fiúk ilyenkor mindig kimennek egy közeli lejtőre, ahonnan legurítják a tojásokat. Akinek a legmesszebbre sikerül törés nélkül gurítania a tojását, az elnyeri a többiekét. Persze ennek is megvan a technikája: a tojást hegyével kell bucskáztatni, mert az a része keményebb, ezért nehezebben reped meg.” – magyarázta. A tojásgurítás mellett van tojásba dobálás is,amelynek lényege, hogy hat-tíz cipőnyi távolságról kemény fémpénzzel kell dobálni a tojást. Akinek az érméje először beleáll a tojás héjába, azé a tojás és a körülötte lévő pénz. Lukács László elmondta, hogy a tojásgurítás Székesfehérváron is újjáéledt: a fiúk szakszerű tanácsokkal ellátva húsvéthétfő délután a Királydombról gurítják le hímes tojásaikat, és bíznak benne, hogy az övüké jut a legmesszebb.