L. Simon László volt a hétfő esti vendég a Királykút Emlékházban

„Meglehetősen link fiatal voltam, nem is vettek fel elsőre, az egyetemre. Volt tehát idő bíbelődni a verseimmel és Péntek Imre felkarolt; rosszabbnál rosszabb verseimet leközölte az Árgusban. Hálás vagyok Imrének, akire atyai jó barátként tekintek.” - válaszolta a bevezető moderátori kérdésre L. Simon László, aki hozzátette: „a múlthoz való viszonyunk egyfajta egyéni konstrukció, de ez szükségszerű.”

„A ’80-as évek végén, ’90-es évek elején, olyan irodalmi életbe nőttem bele, amelynek szerkesztési elvei a Nyugat című folyóiratéhoz voltak nagyon hasonlatosak. Az internet-korszakban felnőtt generációknak talán el sem tudnám magyarázni, hogy ez mit jelentett. Mindenesetre, elküldtem verseimet az akkor jó nevűnek számító Holmi és Jelenkor folyóiratoknak. Elutasították és egyik sem bíztatott, Péntek Imre azonban mégis meglátott bennem valamit.” - mondta el L. Simon László. „De szintén hálás lehetek Kovács Sándor Ivánnak; - akit egyébiránt nem csak azért hívtak „Vadkannak”, mert fő kutatási területe Zrínyi Miklós munkássága - megtanított jegyzetelni, cédulázni, tudományos igényű művet írni. A XX. századi magyar irodalomból, számomra Kassák Lajos és Pilinszky János voltak azok, akik nagyon fejen ütöttek. Tudom, hogy ők látszólag nagyon ellentétesek, de mégis így van.” - mondta a költő.

„Két adósságunk van még, amelyet teljesíteni fogunk.” - folytatta L. Simon László. „Az egyik egy dokumentumkötet, amely Aba-Novák Vilmos történetét dolgozza fel. Az 1960-as években, az akkori Népszabadság megpróbálta teljesen tönkretenni Aba-Novákot, és ennek dokumentációját közöljük majd. A másik, amely már készül és tavasszal megjelenik, Újvári Gábor, történész szerkesztése, mely az első Hóman-per anyagát dolgozza fel, én pedig meg fogom írni a Hóman Bálint szobor fel nem állításának történetét.” - fogalmazott a közeljövőről a vendég, aki kiemelte még, hogy szeretne egy kötetet szentelni a Móri Ezerjó címertörténetének.

L. Simon László az est során elmondta még, hogy mindig saját maga szerkesztette köteteit. A „Körbejárni a hazát” című, legújabb esszékötete - amelyet júniusban Székesfehérváron is bemutattak - válogatásában most is részt vett, de a munka nagyobbik része azonban ezúttal Békés Mártonra hárult, aki az író szerint rendkívüli munkát végzett és rá kellett jönnie, nem érdemes azon idegeskednie, hogy mit hagy ki, mit tesz bele a szerkesztő, aki, mint kiderült kiváló munkát végzett.