A Holokauszt Magyarországi Emléknapja alkalmából megemlékezést tartottak az egykori fehérvári zsinagóga helyén álló emlékműnél, majd a Vörösmarty Színházban nyílt meg a "Falak, jelek, sorsok - Magyar zsidók deportálása Auschwitzba" című kiállítás, amelynek célja, hogy középiskolás diákok, tanáraik, a téma iránt érdeklődők megismerhessék a magyar történelem egyik legtragikusabb eseménysorát, a vidéki zsidó közösségek 1944 tavaszán és nyarán történt elpusztítását.
A Zsinagóga Emlékműnél a Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola diákjai emlékeztek műsorukkal az második világháború zsidó áldozataira, majd Neubart István, a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke mondott beszédet. „Emlékezünk mártírjainkra, akiket embertelen körülmények között hurcoltak el otthonaikból, akiket megaláztak, akiket megkínoztak, és akiket szívtelenül, lelketlenül elpusztítottak. Emlékeztetnünk kell a vészkorszakra amikor nem volt értéke az emberi életnek, amikor megkülönböztették és üldözték származásuk, vallásuk miatt az embereket.” – mondta a hitközségi elnök, aki arra is emlékeztetett, hogy 600 ezer magyar zsidót, Székesfehérvár és környékéről 3000 embert gettóba, haláltáborokba vittek, kényszermunkára hurcoltak. „Az ily módón megalázott honfitársaink teljes jogú magyar állampolgárok voltak. A hazai zsidóság magyarnak érezte magát, sorsközösséget érzett a nemzettel. Aktív szereplői voltak a tudományos,kulturális, gazdasági életnek.” – tette hozzá. Az ide vezető utat felidézve szólt az 1920-as években meghozott numerus claususról, az 1938-as zsidó törvényről, az 1939-ben meghozott második zsidó törvényről és az 1941-es harmadik zsidó törvényről is, amely megtiltotta a vegyes házasságot. Kiemelte, hogy 1942-től tilos volt mezőgazdasági földet vásárolni, aki ilyennel rendelkezett, köteles volt átadni másnak. Elmondta, hogy 1944. márciusától az események felgyorsultak, egymást követték a diszkriminatív intézkedések.
„Azok az emberek akik túlélték a vészkorszak borzalmait nemcsak testileg, lelkileg is sérültek. Mindenüket elveszítették, egészségüket, családjukat, vagyonukat. Újra kellett kezdeni az életüket a szeretett szülők, házastárs, gyerekek, barátok nélkül. Ezen napon természetesen azokra a katonákra is emlékezünk akik lerombolták a gettók és a lágerek falait, megnyitották a szabadsághoz vezető utat a végsőkig meggyötört emberek számára. Emlékezünk azokra, akik emberek maradtak az embertelenségben. Azokra, az ismert és ismeretlen ember-mentőkre, akik saját életük kockáztatásával mentették a halálba indulókat, vagy akár egy szelet kenyérrel segítették túlélni a vészkorszakot” – emelte ki Neubart István. Az eseményen részt vett többek között Vargha Tamás államtitkár, dr. Cser-Palkovics András polgármester, Brájer Éva alpolgármester, Pleizer Lajos, a Fejér Megyei Közgyűlés alelnöke, dr. Simon László, a Fejér Megyei Kormányhivatal főigazgatója, illetve jelen voltak önkormányzati képviselők, civilek és diákok.
A Vörösmarty Színházban "Falak, jelek, sorsok - Magyar zsidók deportálása Auschwitzba" címmel nyílt kiállítás, amelyet Szikora János színházigazgató és dr. Cser-Palkovics András polgármester ajánlott az érdeklődők figyelmébe. A vándorkiállítás célja, hogy középiskolás diákok, tanáraik és a téma iránt érdeklődők megismerhessék a magyar történelem egyik legtragikusabb eseménysorát, amelyet a vidéki zsidó közösségeknek 1944 tavaszán és nyarán kellett átvészelniük.
Dr. Szikora János elmondta, hogy az ilyen kiállítások célja és üzenete az a belső küzdelem amit kivált a látogatókból. Kiemelte, hogy amíg világ a világ, addig a holokauszt időszerű történelmi lecke lesz az emberiség számára. A megnyitón Heller András zsidó népi dallamokat zongorázott, Kozáry Ferenc pedig Kertész Imre Sorstalanság című regényéből olvasott fel részletet.
Beszédében dr. Cser-Palkovics András polgármester arra hívta fel a figyelmet, emlékezni kell ahhoz, hogy soha többé ne történhessen meg ilyen tragédia. Kiemelte, hogy az áldozatok közül háromezren fehérvári polgárok voltak, ennek a városnak a közösségét építették és innen, fehérvári otthonukból hurcolták el őket. A kiállítással kapcsolatban elmondta, hogy a száraz tények és az emberi történetek egymás mellé rakva még jobban elmélyítik a tragédia átélését. A vészkorszakra vonatkozó fehérvári tényeket sorolva a polgármester elmondta, hogy az Õsz utcában, a Távirda utcában, a Sütő utcában, az Ybl Miklós utcában, illetve a Kígyó és a Lövölde utcákban is alakítottak ki gettókat, majd innen vitték el az áldozatokat a haláltáborokba.
