Kétszáz éve született a haza bölcse

Születésének 200. évfordulóján ma délelőtt rövid ünnepséget tartottak Deák Ferenc emléktáblájánál, ahol Matus György színművész és a Tilinkó együttes közreműködésével Cseh István önkormányzati képviselő és Warvasovszky Tihamér polgármester emlékezett meg a kiegyezés létrehozójáról.

Deák Ferenc 1803. október 17-én született a Zala megyei Söjtörön, jómódú középbirtokos nemesi család sarjaként. Gyerekkorában elveszítette szüleit, ezért csendes, zárkózott természetűvé vált. Gyámja jóvoltából a Győri Királyi Tudományakadémiára járt, bölcseleti és jogi tanulmányokat folytatott. Ügyvédi oklevelének megszerzése után megyéje szolgálatába lépett, és innen indult politikai karrierje is. 1833-ban küldték követnek a pozsonyi országgyűlésre, ahol aktív tevékenységével rövid idő alatt az ellenzék elismert vezére lett. Meggyőző erővel hirdette liberális elveit, közteherviselést, törvény előtti egyenlőséget követelve. Támogatta Kossuth törekvéseit, csatlakozott a védegyleti mozgalomhoz is. 1848-ban a Batthyány-kormány igazságügyminisztere lett. A forradalom idején a háttérbe húzódva fékezni igyekezett az események továbbfejlődését. A szabadságharc bukása után visszavonult kehidai birtokára, és csak 1854-ben tért vissza Pestre, ahol 1855-ben a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választották.

Politikai tevékenységében lényegében elismerte Ferenc József királyi hatalmát, de követelte az 1848-as törvények visszaállítását. A Pesti Naplóban 1865-ban megjelent úgynevezett „Húsvéti cikkében” jelölte meg először a kiegyezés lehetőségét és feltételeit, amelyeket konzekvensen képviselt az azt követő országgyűléseken. Javaslatait (csekély módosításokkal) 1967. május 28-án el is fogadta az országgyűlés: létrejött a kiegyezés, amely 48-as alapokon visszaadta hazánknak belső önállóságát, parlamentáris, felelős kormányzatát - Deákot pedig elnevezték a haza bölcsének. Az új kormányban nem vállalt tisztséget, de ő irányította az országgyűlés többségi pártját, amit már hivatalosan is Deák-pártnak neveztek.

Néhány év múlva szívbetegsége mind jobban elhatalmasodott: hosszú és sok szenvedést hozó betegség után hunyt el 1876. január 28-án. Az egész nemzet mélyen gyászolta a haza bölcsét - azt az embert, aki fegyvertelenül szerezte vissza az ország alkotmányát. Temetésén részt vett Erzsébet királyné is, Kossuth egy cipruságat küldött ravatalára, a vármegyék küldöttei pedig egy-egy marék földet dobtak sírjába, hogy az egész ország földjében nyugodjék.