Tiszteletadás az 1956-os emlékpontnál a pákozdi katonai emlékhelyen

A 10 éve állított 1956-os emlékpontnál gyűltek össze az emélkezni akarók. Előbb az ünnepség mediátora ismertette a hajdan volt vádiratot Pintér Lajos és társai ellen, amely a népbíróságon hangzott el. Az ünnepi beszédet is az említett Prof Dr. Pintér Lajos, ma veronai lakos, 1956 aktív résztvevője mondta. Akitől a végén megkérdeztem, mi futott át rajta, amikor hallgatta az ellene felhozott vádakat?

- Az akkori legnehezebb pillanatok jutottak eszembe, amikor a szovjet katonák elkezdtek rám lőni! Azokban a percekben akár egy fába vájt piciny lyukba is elbújtam volna. Hiszen amikor lőttek rám tudtam, egy pillanat és vége lehet mindennek a számomra. Az volt a szerencsém, hogy volt ott cementből egy hatalmas virágtartó, és be tudtam ugrani mögé. November volt, hamar sötétedett, az eső is esett, lőttek rám, de jó volt a rejtekhelyem. Utána végigfutott rajtam, most lőjek, vagy ne, de aztán arra gondoltam, hogy a rohadt életbe, én itthon vagyok, ezek meg betolakodtak ide, így lőttem hát. Hogy ez az életemet meghatározó emlék az elmúlt évtizedekben nyomasztott, vagy örömmel töltött el? Amikor Olaszországba kerültem, eleinte féltem, mert ha elkapnak, bizony akkor nagyon rossz végem lett volna. Ma már emlékeimben az él, hogy büszke vagyok rá, hogy 1956-ban, az események során kitartottam az elveim mellett, nem hazudtoltam meg önmagamat, és megmaradtam a magyar hazáját szerető embernek - mondta.

A Szózat hangjai előtt megkoszorúzták az emlékpontot. Az ünnepség végén mindenki felkerekedett, és részt vett Székely Kornél grafikusművész 1956 kiállításmegnyitóján, és egyben fejet hajtottak a nemrég elhunyt művész emléke előtt.