Szomorú szívvel értesültünk arról, hogy Székesfehérvár közösségét ismét veszteség érte. Súlyos betegség következtében, életének 66. évében elhunyt Gyimesi Edit népművelő, közösségszervező, aki két cikluson keresztül Székesfehérvár képviselőtestületének tagjaként önkormányzati képviselőként, valamint a szociális bizottságban is dolgozott a városért. Az elhunyttól Székesfehérvár Önkormányzata is búcsúzik.
Gyimesi Edit 1955-ben született Szegeden, ahonnan a Berhidai Csecsemőotthonba, majd Rácalmásra és Soponyára került gyermekotthonokba. Diákként 1969-ben a dégi nevelőotthonból került Székesfehérvárra, a Teleki Blanka Gimnázium matematika tagozatára, amelyet nagyon szeretett. Nyarait és az ünnepeket pápai rokonainál töltötte, amelyekre mindvégig szívesen emlékezett. Sokat jelentettek számára ezek a pápai nyarak.
A gimnázium elvégzését követően első munkahelye, mint sokaknak Székesfehérváron, a Videoton Elektronikai Gyár lett, ahonnan 1974-től a Haász Erzsébet vezette Videoton Művelődési Házba igazolt át, népművelőként. Feladatai közé tartozott – egyebek mellett – az akkor Videoton Színpad, későbbi Szabad Színház munkájának segítése, ahol megtalálta igazi közegét, így egészen haláláig a társulat mellett maradt önkéntes segítőként.
A Szabad Színház társulata képes nekrológban emlékezett meg róla a Facebook közösségi portálon.
1982 után a Videoton Oktatási Központban folytatta népművelői munkáját. Ez alatt az idő alatt két diplomát is szerzett, egy népművelőit és egy szociológiait. Ez utóbbinál szakdolgozatát a Szatmári Irgalmas Rend székesfehérvári tevékenységéről írta.
A nyolcvanas évektől a színház után magával ragadta a film világa is, ekkor kezdett a mozival foglalkozni. Először a Fejér megyei Moziüzemi Vállalatnál, később Flamexnél, majd a Barátság moziban szervezett nagy közönséget vonzó programokat. Nevéhez fűződnek olyan jeles alkotók részvételével zajló ünnepi filmbemutatók és közönségtalálkozók, mint pl. Jancsó Miklós, Makk Károly, Sára Sándor, Tarr Béla, és a fiatalabbak közül Pálffy György és Tóth Barnabás.
Rendszeresen részt vett a filmszemlék és Független Filmes Fesztiválok előzsűriző és előkészítő munkájában. Éveken keresztül szervezte a Barátság mozi műsorait és rendezvényeit, később a multiplex mozikban zajló új magyar filmbemutatók közönségtalálkozóit. Dolgozott a Szent István Király Múzeumban, a Szín-Tér Egyesületben programszervezőként, a Nemzeti Művelődési Intézet kulturális összekötőjeként.
A közösségszervezés mellett közéleti feladatokat is vállalt. 1990-ben az első önkormányzati választáson szerzett képviselői mandátumot a 13. számú önkormányzati egyéni választókerületben, majd 1994-től önkormányzati képviselőként dolgozott. Az Ügyrendi, Igazgatási és Jogi, a Kulturális, valamint a Szociális és Családvédelmi Bizottság tagja volt. 1998-tól már nem képviselőként, de továbbra is részt vállalt az önkormányzati bizottsági munkában. Külsős bizottsági tagként dolgozott a Szociális és Családvédelmi, valamint az Oktatási Bizottságban. Nagy empátiával, lelkiismeretesen végezte képviselői munkáját, mindenkinek segített, aki csak hozzá fordult.
Közéleti tevékenysége mellett szabadidejében szívesen focizott, vagy biliárdozott, kirándult a barátaival, vagy színházat, mozit nézett, rengeteget olvasott. Teljes életet élt, igazi közösségi ember volt, noha, ha valaki összefutott vele egy-egy vernisszázson vagy más kulturális programon, mindig egyedül, szerényen meghúzódva, magányosan álldogált az utolsó sorokban.
Súlyos betegségben, de jó barátai figyelme, gondoskodása mellett hagyta el a földi világot április 18-án. Éppen nagycsütörtökön töltötte be 65. életévét. Ebből 47-et közösségszervezéssel töltött, Székesfehérvár kulturális életének meghatározó alakja volt. Rokonai Pápán, szűk családi körben helyezik örökre nyugalomra. Barátai a járvány elmúltával a sírjánál róhatják le kegyeletüket.
