Hogyan kerültek az égre a csillagképek?

A csillagképek és csillagtérképek történetével ismerkedhetnek meg az érdeklődők Bartha Lajos előadásán A Szabadművelődés Házában november 25-én, kedden 17 órakor.

Csillagképek valójában nem léteznek! Csak a térképeken látjuk összekötve őket, többségük azonban semmilyen kölcsönhatásban nincs egymással. Egymástól akár több ezer fényévre is lehetnek, és legfeljebb egy irányban látszanak a Földről. Az emberi képzelet varázsolta őket az égboltra és ennek megfelelően nagyon sokféle teremtményt találunk a különböző népek egén. Mindenütt a saját kultúrának megfelelően adtak nevet az általuk kiszemelt csillagcsoportoknak, ami aztán nagy zavarokat okozott, hiszen ahány nép, annyi csillagos ég. Például az általunk ismert Göncölszekér csillagaiban mások halottas menetet, merőkanalat, dézsába vizet hordó embereket láttak.

Ennek ellenére idén több nevezetes évforduló is kapcsolódik a nem létező konstellációkhoz. Több próbálkozás történt az egységesítésre, ilyen volt a Bayer-féle Uranometria is, amit éppen 400 esztendeje adtak ki. Végül a Nemzetközi Csillagászat Unió tett rendet 1928-ban – vagyis pont 75 évvel ezelőtt –, amikor hivatalos használatra meghatározta csillagképek számát és határait. Jórészt görög mitológiai alakok nevét kapták és koordináták alapján választották el őket egymástól.

Bartha Lajos előadásán a csillagképek és csillagtérképek történetével ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Az est folyamán szóba kerül még egy nevezetes évforduló, de ez legyen meglepetés. A TIT rendezvényére nem a korábban meghirdetett helyszínen, hanem A Szabadművelődés Házában (Székesfehérvár, Fürdő sor 3.) kerül sor 2003. november 25-én, kedden 17 órakor. A belépés díjtalan.