Hobo Pilinszky-műsorával és Legéndy kiállítással ünnepelték a Magyar Kultúra Napját

Földes László, közismertebb nevén Hobo, Kossuth-díjas magyar bluesénekes, dalszerző, színész és a Hobo Blues Band együttes alapító tagja és “Látja Isten, hogy állok a napon” című  Pilinszky-műsorával lépett fel szombaton a Magyar Kultúra Napján az Öreghegyi Közösségi Házban. Hobo 1984-ben, a Hobo Blues Band Vadászat című lemezén mondta először Pilinszky János Négysorosát. Több évtized elteltével ismét Pilinszkyhez fordult reményért, hitért, szeretetért és vigaszért. „Köszönöm a nyitott lelkeket, nagy dolog egy ilyen mestert, mint Pilinszky Jánost szolgálni.” – búcsúzott a közönségtől a közel egy órás előadás után.

 Hobo Pilinszky műsorát követően Legéndy Péter tárlata nyílt meg a közösségi ház kiállítótermében. „Amikor a Magyar Kultúra Napját ünnepeljük, akkor mindig két dolog jut eszünkbe: a hagyomány és Tóth István, aki a Himnusz születésének évfordulóján a Magyar Kultúra napját először tette nagy ünneppé Székesfehérváron, az Öreghegyi Közösségi Házban 1989-ben. Próbálunk minden évben olyan programokat szervezni, hogy méltóak legyünk az ő örökségéhez és azt hiszem büszke lenne a mai napra is, hiszen Hobo Pilinszky-műsora rengeteg embert vonzott, most pedig olyan ritkaságszámba menő kiállításon köszönthetjük önöket, ami nagy megtiszteltetés számunkra.” – fogalmazott a tárlat megnyitása előtt Östör Annamária, Öreghegy önkormányzati képviselője.Megnyitó beszédében Filep Sándor felidézte Legéndy Péter pályafutását, aki művészi tevékenységét a 60-as években versírással kezdte: félszavakból, végződésekből, szótöredékekből szerkesztett minimálisra redukált tartalmú, saját maga által “nemszövegek”-nek nevezett antiverseket. 1969-ben mozgó dadaista költeményt, versmobilt alkotott. 1971-től postán terjesztette “nyomtatványait”, a korszak jellemző hivatali iratainak hangvételét imitáló abszurd-ironikus szövegeket. A 70-es évek elejétől egyre inkább a képzőművészet felé fordult, ekkor a magyar neoavantgárd köreihez tartozott. Elsősorban terveket készített konkrét elgondolásai alapján (pl: előzni tudó villamos, átlátóalagút, szódaráló). 1972-ben a Balatonboglári Kápolnatárlaton mutatta be Fellebbezési űrlap című provokatív munkáját, a fellebbezést, mint új népművészetet ajánlotta. 1974-től készíti fülkeműveit (pl: sarkonforduló-fülke, próba-fülke, szavalófülke): ezeken az alul-felül vakkeretre feszített vászon a sajátosan kifordított festmény illuzórikus belső terét hozta létre. Az ekképp megjelenített tér a művel való aktív kapcsolatteremtésre hívta a belépőt. 1974-ben hőképek létrehozásával is kísérletezett. 1979-ben Önkívület címmel filmtervet nyújtott be a Balázs Béla Stúdiónak.

1982-1983-ban Téveszme címmel animációs filmet forgatott. E filmmel deklaráltan lezárta képzőművészeti tevékenységét. Részt vett a Lélegzet és az Örley-kör tevékenységében. 1990-1994 között kortárs képzőművészeti raktárat tartott fenn; jobboldali művészetpolitikai írásokat publikál, 1997-ben jelentette meg Művészet és ellenség című könyvét és két évig a Magyar Művészeti Fórum főszerkesztője volt.

A MÉMEK című kiállítás, amelyen számos izgalmas elektrografika is látható, február 18-ig tekinthető meg az Öreghegyi Közösségi Házban.

Filep Sándor felolvasta Legéndy önvallomását is, amelyben a művészethez való viszonyáról ír: „Valahogy soha nem akartam beállni a sorba, már a 20 éves kori lázadó törekvéseimet 30 éves koromra kinőttem, 1980-ban elhagytam a posztmodernt, mert felismertem, hogy számomra nem megfelelő, nem örömteli a rombolás, minden dolog és tény bizonytalanná tétele. Inkább az építést választottam, egyrészt a jelenségek megértését, másrészt az önálló gondolatokkal és értékekkel való közreműködést az élet különös történetében..”