Három új kötet bemutatójával és telt házzal nyitották az évet a Vörösmarty Társaságnál

„Nagy örömmel jöttem Székesfehérvárra, némileg hazajövök ide, hiszen annyi a szerző a barátom.” - hangsúlyozta az est felvezetéseként Kaiser László, költő, író, szerkesztő, dramaturg, a budapesti székhelyű Hungarovox Kiadó vezetője, Bakonyi István tanulmánykötetének és Pálfalvi András verseinek kiadója.

Bakonyi István és Pálfalvi András köteteinek bemutatója

„Pálfalvi Andrást hosszú évek óta ismerem. Tevékenysége Székesfehérvárhoz kötődik, dolgozott a legendás Építők Művelődési Házban és volt igazgatója a Megyei Művelődési Központnak is. Közel a kultúrához, közel az irodalomhoz.

Mindmáig a hűség az a szó ami eszembe jut, ha rá gondolok. Hűség a városhoz, hűség a kultúrához. És hála Istennek, újabban hűség a költészethez.

Határozott lírai világlátás és gazdag képiség jellemzi műveit. Gyakran elégikus a hangvétele, de az érzelmeinek is határt tud szabni.

Nagyon finom líra, nagyon fehérvári és nagyon egyetemes.

Egyszer azt hallottam tőle, hogy nem érdekli a verstan… Ennek ellenére a tágabb értelemben vett verstannak igencsak megfelelnek költeményei, belső ritmusukkal és gondolat ritmusokkal például. Városhoz köthető emlékekben éppúgy, mint ahogy például 1956 megidézésével.” - ajánlotta az olvasók figyelmébe Pálfalvi András verseskötetét Dr. Bakonyi István, irodalomtörténész.

„A mindennapi élet dolgairól, eseményeiről szólnak a Világok határán című kötet versei, pontosabban szólva a magam hétköznapjairól. Mivel mindig világok határán vagyunk; az elmúlt perc, a jövendő perc vagy életünk eseményei, döntései, mindegyik. Ezek a fő gondolatai, valamint az idő múlása, ahogy az ember visszatekint.” - mutatta be kötetét a szerző, Pálfalvi András.

„Bobory Zoltán 1996-ban mondta nekem, hogy írjak már naplót! Sok helyen megfordulok, jegyezzem le az élményeimet, kérte Zoli. Szót fogadtam neki, ez már a negyedik kötet, amelyben igyekeztem nyomon követni a Fehérváron történt kulturális eseményeket. Az ember csak arról írjon, amin részt vesz, tehát ez a krónika nem teljes körű. Egy kicsit a személyes életem is benne van, legalábbis annak másokra tartozó vonásaival.” - emelte ki a Nap-lom negyedik kötetéről a szerzője, Bakonyi tanár úr.

„Egy-egy gyermekkori emlék. Anyámmal, apámmal. Aztán a szabadság napjai a katonaság után. Egy lány mosolya a szomszéd házból. Káptalanfüred, Alsóörs, Kenese, az akarattyai löszfal.

Egy lelki beszélgetés Tihanyban Korzenszky Richárddal.

Ahol azokat a csodaszép fotókat készítette a perjel. S ahol a kultúra is otthonra lelt Isten szép ajándékaként. A visszhang unokáinkkal. Ahol a történelem és a jelen egymásba olvad. Egymásba olvad a tájjal, a vízzel, a levegővel.

Emlékek elmúlt nyarakról, a selymes és simogató vízről, emlékek rohanó életemből.

Harmattal hűsített ebéd egy étterem teraszán. Édes fagylalt, alattunk a tó. Reszkető Hold a tó vizén. Régi slágerek, Illés-nosztalgia. Varnus Xavér orgonája a kenesei református templomban. Majd istentisztelet. Beszélgetés a friss levegőn. Szigliget, az alkotó és pihenő kastély.” - áll „előszó helyett” Bakonyi István „Arányok és erények” című kötetének első lapján.