Gyóni Géza halálának 102. évfordulójára emlékeztek

Előadásában Toldi Éva a költő Sírverséből idézett: „Boldog, ki itt jársz, teéretted is / Megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt; / Véres harcok verték fel hirét, / De csak a béke katonája volt” 

Toldi Éva szerint a legigazabban vélhetően Juhász Gyula, a „magyar bánat” énekese írt Gyóniról: „Gyóni Géza 1914-ben a háború költőjeként indult a lengyel mezőkre, s 1917 nyarán, mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el...”
Toldi Éva előadásában bemutatta Gyóni életútjának azon szomorú sorsfordulatait is, amelyek rávetültek későbbi költészetére. A középpontban áll Gyóni szibériai időszaka, életének záró szakasza, amikor a fojtó, szinte reménytelenségbe torkolló rabság szellemi-lelki börtönében a költő rátalált igazi küldetésére, s amikor a háború és a fogság, majd a betegség égető nagy „tisztító tüzében” szinte minden salaktól megszabadulva érkezett meg a végső stációhoz: az ifjúságában hűtlenül elhagyott Úrhoz, a Kegyelem Istenéhez.