-
Gyertyaszentelő a Székesegyházban
Február 2-án hétfőn, Urunk bemutatásának ünnepén, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, 16 óra 30-kor közös zsolozsmát, majd 17 órától koncelebrált ünnepi szentmisét tartanak a Székesegyházban. A Megszentelt élet világnapján együtt imádkozhatnak a hívek a szerzetesekkel, szerzetesnővérekkel, a Prohászka Imaszövetség tagjaival és a plébániákon működő közösségek és a lelkiségi mozgalmak képviselőivel.
2026.01.31. -
Emberi sorsok a Don-kanyarban
A 2. magyar hadsereg tragédiájának hátterével, a magyar honvédek történetének máig ható üzenetével ismerkedhettek meg a fiatalok pénteken a Vármegyeházán, ahol Illésfalvi Péter történész tartott szemléletes előadást. A fiatalokat Vargha Tamás honvédelmi miniszterhelyettes, Székesfehérvár országgyűlési képviselője és dr. Tanárki Gábor főispán köszöntötte
2026.01.30. -
Emberi sorsok a Don-kanyarban
Rendhagyó történelemórát tartottak a Vármegyeházán. A középiskolás diákok a Don-kanyar tragédiájának történelmi hátteréről hallhattak előadást, valamint mini kiállítás keretében tekinthették meg katonai egyenruhákat és felszereléseket.
2026.01.30. -
Mezőföld tánchagyományai
Béresek nyomában címmel a Mezőföld hagyományait idézték meg a Táncházban. A koreográfiákat Majoros Róbert és Majorosné Szabó Veronika jegyzi.
2026.01.30.
Gyóni Géza halálának 102. évfordulójára emlékeztek
Előadásában Toldi Éva a költő Sírverséből idézett: „Boldog, ki itt jársz, teéretted is / Megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt; / Véres harcok verték fel hirét, / De csak a béke katonája volt”
Toldi Éva szerint a legigazabban vélhetően Juhász Gyula, a „magyar bánat” énekese írt Gyóniról: „Gyóni Géza 1914-ben a háború költőjeként indult a lengyel mezőkre, s 1917 nyarán, mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el...”
Toldi Éva előadásában bemutatta Gyóni életútjának azon szomorú sorsfordulatait is, amelyek rávetültek későbbi költészetére. A középpontban áll Gyóni szibériai időszaka, életének záró szakasza, amikor a fojtó, szinte reménytelenségbe torkolló rabság szellemi-lelki börtönében a költő rátalált igazi küldetésére, s amikor a háború és a fogság, majd a betegség égető nagy „tisztító tüzében” szinte minden salaktól megszabadulva érkezett meg a végső stációhoz: az ifjúságában hűtlenül elhagyott Úrhoz, a Kegyelem Istenéhez.