Aki elültette a gyermekek lelkében a zenét – Eszti néni 100+1

Mihályi Gyuláné Eszti néni hagyatékának ápolására 2007-ben hozták létre a Zenei Nevelésért Alapítványt, amely többek között az ifjúság zenei nevelésében kiemelkedő munkát végző pedagógusok elismerésére alapította a Székesfehérvár Zenei Neveléséért Díjat.

„A csitári hegyek alatt régen leesett a hó…” – fiatalok és idősek együtt énekelték a jól ismert népdalt, hangjuk betöltötte a Városház teret. Pénteken délelőtt az erősen szemerkélő esőben gyülekeztek egykori tanítványok, kollégák, családtagok és tisztelők, hogy közösen emlékezzenek arra a pedagógusra, aki több száz gyermekkel és felnőttel ismertette meg a zenélés örömét, akinek köszönhetően 55 éve elindult Székesfehérváron az első ének-zenei általános iskola. Az „Eszti néni 100+1” rendezvény résztvevői a belvárosi kisvonatra ülve felkeresték azokat az intézményeket, amelyeknek falai között egykor Mihályi Gyuláné tanított. Eszti néni születésének századik évfordulójáról a járvány miatt nem tudtak megemlékezni 2021-ben, így ezt a térben és időben élményekben és emlékekben egyaránt gazdag utazást szervezte meg „A zenei nevelésért” Alapítvány.

Kneifel Imre, az alapítvány kuratóriumi elnöke köszöntőjében úgy fogalmazott, a székesfehérvári ének-zenei általános iskola alapító tanára, aki sok száz kis és nagy gyermeknek tanította meg a zenei írást és olvasást, szerettette meg velük az éneklést, az általa vezetett kórusok tagjainak életre szóló élményt nyújtott a fellépésekkel. Tanítványai közül sokan választották a zenei–tanári pályát, még többen más területen találták meg számításaikat. Ám az ő életpályájukat is végigkísérte a zene, a zenéléshez való kötődés.

A zene közösséget épít. Erre a mai találkozóra fiatalok, idősebbek, egykori tanítványok és kollégák jöttek össze azért, hogy egy közös út során, együtt elevenítsék fel az ének-zenei általános iskola indulását - mondta Brájer Éva kulturális tanácsnok, egykori tanítvány. „Eszti néni embersége, jelleme, szaktudása, a lelke, a fegyelme, a hozzáállása a világhoz, a pedagógiai munkássága nemcsak tanítványai életére, hanem Székesfehérvár oktatására is nagy hatással volt. Ez emelt minket Kecskemét mellett egy olyan várossá, amely büszke lehet zenei múltjára és jelenére egyaránt. Eszti néni munkásságának is köszönhetően az ikonikus tanárok sora folytatódott, és ma is olyan szakemberek oktatnak a város intézményeiben, akiknek fontos az, hogy az életművet elkötelezetten továbbvigyék.” Azt kívánta, hogy ez az elkötelezettség, ez a lelkesedés a jövőben is folytatódjon, hogy Székesfehérvár magas zenei nívója megmaradjon.

A kisvonatos időutazáson heten vettek részt az 1955-ben indult első ének-zenei általános iskolai osztályból. Nevükben Hartyányi Judit karnagy emlékezett az Ady Endre utcai épület előtt. „Akik az igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön örökké, miként a csillagok.” Dániel próféta könyvéből idézve emlékezett kedves tanítójukra, aki 12 éven át vezette őket a zene világában. Eszti néni személyisége és zeneisége bennünk van, őrizzük és adjuk tovább - tette hozzá. Dr. Gulyás Antal, aki az egykori tanítóképzőben ‘kistanító bácsiként’ volt tanítvány, szólt ének-zene tanára szakmai és személyes életútjáról.

Napsütötte arcú, szemüveges, szigorú, de a szeme sarkában mindig mosolygó, búgó, alt hangú énektanár néni várta a leendő elsősöket az alkalmassági felvételin, ahol énekelni, tapsolni kellett - kezdte visszaemlékezését a Vasvári Pál Általános Iskola falai között az iskola igazgatója, Laczkó Gábor. Olyan emberi és szellemi muníciót, tartást kaptunk, amely elkísért egész életünkben. Felidézte azt az utat is, amit diákévei alatt bejárt az iskola: az Ady Endre utcai épületből a György Oszkár téri épületbe költözött, majd egy tanév idejére a mai Tóvárosi iskola fogadta be, hogy aztán a Hiemer-ház falai között leljen egy darabig otthonra. Bár se tornaterem, se szertár nem volt az épületben, mégis a város elit iskolája volt az ének-zenei. A pedagógusok és a diákok tették azzá.

Az ének-zenei általános iskolának sokáig nem volt saját épülete, mindig vándoroltak. 1966-ban a Vasvári Pál Gimnázium fogadta be őket. Talán éppen azért, mert soha nem volt saját épületünk, a zenei közösség nagyon összetartó társaság volt, akár a tanárokat, akár a diákokat tekintve. Az itt folyó munka az egész életünket meghatározta, rengeteg szeretetet, odafigyelést kaptunk, amely megerősített bennünket - elevenítette fel iskolás éveit Magyarné Pál Laura, aki egykori osztálytársával, Kneifelné Vass Évával szeretettel emlékezett az itt szerzett élményekre, Eszti néni személyére, aki elültette a gyermekek lelkében a zenét.

Az iskola hetedik otthona a Béke tér 4. számú épület volt, ahol elég hosszú időre otthonra lelt. Az ének-zenei képzést továbbvivő Kodály iskola falai között őrzik, és nap mint nap adják tovább a zene szeretetét, vezetik be a gyermekeket a zene világába. Kneifel Imre címzetes igazgató kiemelte, az elmúlt fél évszázad munkájának egyik kiemelkedő eseménye, hogy a város közössége minden évben a zene világnapján nagyszabású hangversennyel ünnepel. Idén október 1-jén, szombaton 19 órától több mint 700 gyermek és felnőtt zenél együtt az Alba Regia Sportcsarnokban. A köszöntő gondolatokat követően koszorút helyeztek el Mihályi Gyuláné Eszti néni emléktáblájánál, majd az egykori tanítványok a kodályos fiúkarral közösen énekeltek.

Az „Eszti néni 100+1” vonat utasai útközben több évtizednyi emléket osztottak meg egymással, és a Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola 8.é osztályosaival közösen énekeltek népdalokat, kórusműveket. A végállomásra érve a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium Vegyeskara dallal fogadta az érkezőket, majd Király István igazgató köszöntötte a résztvevőket, és idézte fel Eszti néni szolfézsóráit. Zárszóként dr. Mihályi Gyula, Eszti néni fia felelevenítette azokat a kórusokat, amelyek karnagya volt a neves pedagógus. „Ez a mai nap nagyon szépre sikeredett. Hiszem, hogy édesanyánk örömmel figyelte a csillogó szemű résztvevőket, egykori tanítványait.” – mondott köszönetet a résztvevőknek, az emlékezőknek.

Az eseményen közreműködött Solti Bíborka (néptánc), Keresztes Kis Hunor (trombita), a Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola 8.é osztálya és a gimnázium fiúkara, valamint a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium Vegyeskara.