Lukácsy József Marosvásárhelyről érkezett Székesfehérvárra családjával a nyolcvanas években.
Szeretett szakmájában, fogorvosként dolgozott előbb városunkban, majd Abán. Orvosi hitvallását egykori vásárhelyi professzora gondolatait idézve fogalmazta meg: "Minden páciens elsősorban ember, másodsorban beteg és csak harmadsorban magyar, román, szász vagy más nemzetiségű, akinek tisztelni kell hovatartozását, és lehetőleg anyanyelvén kell vele beszélni. Magát az embert kezeljük, lelkével és betegségével együtt, a szorongást s félelmet föloldva, a fájdalmat, amennyire lehet, kizárva, úgy, hogy ne ártsunk, hanem rögtön a megoldás irányába induljunk el." Betegeit eme gondolatok mentén mindig emberséggel, szeretettel fogadta, s nemcsak fájó fogukat, de háborgó lelküket is gyógyította.
A nemzetközi, hazai és helyi közélet minden rezdülését fiatalkora óta figyelemmel kísérte.
A kezdetektől jelen volt a rendszerváltást előkészítő országos szellemi műhelyekben, és a nyolcvanas évek végétől aktívan bekapcsolódott Székesfehérvár politikai közéletébe. 2002 és 2006 között városi képviselőként, előtte és utána az önkormányzat bizottságainak külső szakértőjeként szolgálta Székesfehérvár közösségét. Keresztény, konzervatív világképe szilárd alapokon nyugodott. Véleményét sosem a pillanat szülte: a folyamatos tájékozódás, az érvek és ellenérvek ismerete, az övétől eltérő gondolatok befogadása és mérlegelése formálta. Álláspontját markánsan képviselte, de hihetetlen műveltségét, széles látókörét, erkölcsi kikezdhetetlenségét, polgári méltóságát és a feléjük tanúsított tiszteletét vitapartnerei is elismeréssel illették. Gondolataira, meglátásaira, tanácsaira nemcsak városunk polgármesterei, de Magyarország jelenlegi miniszterelnöke is igényt tartott.
Fogorvosi diplomája mellé a Kodolányi János Főiskolán újságírói végzettséget is szerzett. Évek óta dolgozott a Fehérvár Médiacentrum Kft. felügyelő bizottságának elnökeként. Őszinte támogatója volt a szerkesztőség alkotóközösségének, és soha nem mulasztotta el hangoztatni a helyi sajtó, a lokális szellemi műhelyek fontosságába és jövőjébe vetett hitét.
Székesfehérváron igazi szellemi otthonra lelt. Városunk kulturális életében kristályosodási pont volt az ő személye.
A Vörösmarty Társaság alelnökeként fáradhatatlan szervezője és mecénása volt a kulturális rendezvényeknek. Legnagyobb büszkeségeként tartotta számon A Határon Túli Magyar Irodalom Napjainak évente ismétlődő rendezvénysorozatát, melynek születésében és szervezésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az irodalom és a versek iránti odaadó szeretete tette a Fehérvári Versünnep őszinte rajongójává. Íróként is tisztelhettük, hiszen két megjelent és egy előkészítés alatt álló kötetben gyűjtötte össze a közéletről és a kultúráról vallott nézeteit. Publicisztikái rendszeresen megjelentek a helyi és az országos sajtóban, gondolatait a Fehérvár hetilap hasábjain is gyakran megosztotta az olvasókkal.
Bár a sors Székesfehérvárra vetette, soha nem feledkezett meg szeretett szülőföldjéről, az erdélyi tájakról és emberekről. Napi kapcsolatban állt az erdélyi magyar kulturális élet szereplőivel, aggódva kísérte figyelemmel a politikai közélet és az erdélyi magyarság sorsának alakulását. Bőkezű támogatóként járult hozzá a magyar nyelvű oktatás és hitgyakorlás feltételeinek javításához, s különösen szívén viselte a székelyföldi magyar falvak lakóinak, gyermekeinek boldogulását.
Felesége, fia és rajongásig szeretett két unokája fájdalmában Székesfehérvár önkormányzata is osztozik. Dr. Lukácsy Józsefet a város saját halottjának tekinti.
Nyugodjék békében!
