Egyházi ünnep és néphagyományok Gyertyaszentelő Boldogasszony napján

Az ünnepen arra emlékeznek, hogy Szűz Mária és Szent József, negyven nappal Jézus születése után, - a kor szokásainak megfelelően - bemutatták gyermeküket a jeruzsálemi templomban. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya az egyik legősibb Krisztus-jelkép; magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.

A magyar paraszti hagyományban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert. Megkereszteléséig az újszülött mellett világított. Amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében. Gyertyát égettek jégeső, vihar, villámlás, illetve krónikus betegek mellett, és halottak mellett is. A néphiedelem szerint ezen a napon a medve kijön a barlangjából, és ha meglátja árnyékát (szép, napos idő van), akkor visszamegy aludni, mert újra hideg érkezik. Ha viszont nincs árnyéka, akkor kint marad, mert tudja, hogy ez a tél utolsó próbálkozása és hamarosan enyhül az idő.