-
Az 1988-as Szent István Évről
Vajon mi a közös a Nemzeti Emlékhely harangjai, a Városi Képtár és Kókai Rezső Szent István király című oratóriumában? Székesfehérvár jó válasz, de még pontosabb, ha hozzá tesszük: 1988. A város méltóságteljes megemlékezéseinek sorában fontos helyet foglal el a Szent István Év, amelynek ünnepi eseményei az államalapító szent király útmutatásának megidézésével ismét ráébresztették a fehérváriakat arra, milyen erő van a lokálpatriotizmusban.
2026.02.13. -
Vers a parton február 16-án
Újabb állomásához érkezik a Vers a parton című szépirodalmi programsorozat Kozáry Ferenc színművésszel. A február 16-án, hétfőn 18.00 órakor kezdődő eseményen a remény áll a középpontban. A belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
2026.02.13. -
A javítóintézet krónikája
A Prohászka templom közösségi terében mutatták be a fehérvári javítóintézet történetéről szóló kötetet. A visszatekintés fél évszázad történetét öleli fel.
2026.02.13. -
Újraindul a Partitúra
Visszatér a Partitúra sorozat, ezúttal online lesznek elérhetőek az új részek, az első már vasárnaptól - jelentették be Kápolnásnyéken. A hatodik évad a határontúli városokra fókuszál és a geopolitikai helyzet miatt egy Kápolnásnyéken rögzített kárpátaljai adás invitálja kulturális körutazásra a nézőket.
2026.02.13.
Egy font hús - telitalálat a Velencei kalmár szereposztása
Shakespeare műve, A velencei kalmár talán a legproblematikusabb a drámairodalom klasszikusainak alkotásai közül, A látszólag „egyszerű” konfliktus alapja a keresztény és a zsidó világ közötti kölcsönös lenézés, előítélet és gyűlölet. A darabot február 13-án mutatja be a Vörösmarty Színház a közönségnek.
2016.02.12. 09:24 |
Shakespeare műve, A velencei kalmár talán a legproblematikusabb a drámairodalom klasszikusainak alkotásai közül, A látszólag „egyszerű” konfliktus alapja a keresztény és a zsidó világ közötti kölcsönös lenézés, előítélet és gyűlölet. A darabot február 13-án mutatja be a Vörösmarty Színház a közönségnek.
A szereposztás telitalálat. Gáspár Sándor Antonio, László Zsolt Shylock, míg Nagy Péter Bassanio megformálásában nyújt maradandó élményt.A darab fősodrában Antonio, Bassanio és Portia, mint keresztény szereplők nézete áll, akik úgy szocializálódtak, hogy kereszténynek lenni annyit tesz, mint embernek lenni, és mindenki, aki más nézetet vall, egyértelműen kikerül az ember definíciójából. A velencei kalmár, a szegény nemes, a gazdag ifjú hölgy kutyának tekinti Shylockot, a zsidó uzsorást, és ő is állatnak minősíti őket szokásaik miatt. Ez az ellentét minden felvonásban megjelenik, s ahol oda-vissza idegenként tartjuk számon egymást, ott bizony gyorsan lesz a vígjátékból dráma. A leglátványosabb kontraszt a zsidó kapzsiság és a keresztény nagylelkűség között rejlik? Shylock megbocsátásra nem gondoló, kegyelemre képtelen, szeretetet érezni nem tudó szörnyeteg? A keresztény szereplők emberi kapcsolatai értékesebbek?
Mi a különbség a között, hogy Bassanio érdekből szeretné Portiát, Antonio keresztényt faragna Shylockból, aki pedig egy font húst kér tőle tartozása kiegyenlítése fejében? Sok-sok kegyetlenség, csak egy másik szemszögből. Ez a darab játszódhatna valahol Magyarországon vagy bárhol a világban, mert az élet ilyen. Nem csupa rossz, nem csupa jó.
Bagó Bertalan, a darab rendezője mindenesetre bizalommal ajánlja figyelmünkbe: "Ez nagyon érdekes darab, mintha a XX. században írta volna Shakespeare. Tulajdonképpen egy kortárs mű, tehát nem kell aktualizálni, arról szól, amiről kell. Természetesen van benne zsidó–keresztény konfliktus, antiszemitizmus, de nem ez a lényege. Van egy társadalom, amit Velencének hívnak, ahol a legfontosabb dolog az, hogy miként megy az üzlet. A törvények úgy alakulnak, úgy hozták létre őket, hogy minden az üzletet, a kereskedést szolgálja. Ez a legfőbb isten, nincs más ideológia. És persze vannak benne az emberek, akik mindent megtesznek azért, hogy a pénzt megszerezzék. Amikor nem jönnek be a dolgok, akkor felerősödik a kulturális különbség, a kétfajta kultúra összeütközése – akár a mai életben. Ez alakítja a történetet és a bosszú, de tudomásul kell vennünk, meg kell értenünk, hogy semmi sem fehér vagy fekete.”
