Az Alba Volán SC öttusa szakosztályának évzáró bankettjén az edzők közül talán az idén mesteredzői minősítést szerző Komlódi Zsolt kapta a „legélesebb” kritikát, díszkarddal köszöntötték a szakembert. Természetesen a sportolók, az utánpótlás és a felnőtt korosztály képviselői sem maradtak ki az elismerés-zuhatagból, mindez nem is csoda, hiszen az öttusázók remek évet produkáltak. A felnőtt válogatottak – Horváth Viktor, Vörös Zsuzsanna, Máthé Viven, és Alekszejev Tamara – például egy arany-, két ezüst-, és egy bronzérmet hoztak haza a legutóbbi megmérettetésről, a guatemalai Világbajnokságról.
”Guatemalaváros pont az a hely, ahol az érzékenyebbeket már zavarja az oxigénhiány. A selejtezőt még nehezebb volt végigversenyezni, de a döntőre és a vátóviadalra már minden a legnagyobb rendben volt.” – mesélte Horváth Viktor, akiegyéniben második lett a VB-n, csapatban is ezüstérmet szerzett, míg a váltóban világbajnoki címmel lett gazdagabb. – „Féltem kicsit a versenytől, amiért egy hét ottlét után kellett rajthoz állni – jobban szeretek rögtön érkezés után versenyezni -, de azt hiszem nagyon jól sikerült felkészülnöm fejben. Könnyebben ment a selejtező is, mint ahogy azt vártam. 92 indulóból kellett a legjobb 32 közé verekednem magam, de már itt éreztem, hogy nem lehet gond, és szerencsére a döntőben ugyanott folytattam, ahol a selejtező idején abbahagytam, és ennek köszönhető a második hely. A váltó pedig mindig egy plusz bónusz, ami ebben a felállásban – Horváth, Kállai Ákos, Fülep Sándor – mindig nagyon sikeres volt. Reménykedtem, hogy most is jó lesz a csapat, és sikerült is megnyernünk. Egyébként a guatemalai lovakkal sok probléma volt. Szerencsére nekem sikerült egy jó lovat húznom, bár a melegítőbe még nem egészen hangolódtunk egymásra, de mire pályára kerültem addigra minden rendben volt. A váltóversenyben is olyan lócsoport jutott nekünk, melyben benne volt a döntős lovam, így a stafétában is ugyanazzal a lóval mentem, így ott már könnyebb dolgom volt.”
”Igazából a lövészet volt nagyon küzdős, és a selejtező után a döntőben elég jól összejött a szám, hiszen 180 körrel indítottam. Ez nem a legjobb eredmény, de sohasem rossz. – értékelt a VB-n tizedik helyen záró Vörös Zsuzsanna, aki csapatban bronzérmet szerzett Füri Csilla, és Máthé Vivien társaságában. – A vívást nyertem, és ennek nagyon nagyon örültem. Jó érzésekkel gazdagodtam a vívópáston a selejtezőben és a döntőben is. A lovaglás volt az a szám, amire most vegyes érzésekkel gondolok vissza, ugyanis a melegítőben is voltak jó érzésű ugrások, de a ló nem igazán azt az arcát mutatta már a pályán, mint amit a bemelegítéskor. A melegítőben segített, a pályán pedig már nem, ahol volt egy ugráskombináció, ami nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Ez azt eredményezte, hogy lecsúsztam az első helyről. Erre a lóra nem volt rutinom, hiszen húsz perccel előtte kaptuk meg a lovat, és nem ismertem a gondolatait. A lónak volt nagyobb rutinja, hogy hogyan kell megoldania azt, hogy ő nem akar ugrani, és így végül ő nyert...”
”Összességében nagyon jól telt a VB, annak ellenére, hogy az eredmények nem úgy jöttek, mint ahogy én azt vártam. 17. lettem egyéniben, csapatban harmadik helyen zártunk, váltóban pedig sajnos nem indultam.” – mondta szomorúan Máthé Vivien. – „Úgy tudtam, hogy a csapat tagja leszek – ahogy voltam is – és számítottam rá, hogy a váltóban is rajthoz állhatok. Igazából számomra ott derült ki, hogy váltóban nem indulok. Nagyon nagyon fájt a dolog, konkrét magyarázatot nem nagyon kaptam. Mivel nagyon szeretek váltózni, és azt is mondják rólam, hogy a habitusom miatt jó váltóember vagyok, ezért nagyon sajnáltam, hogy nem indulok.”
” A felnőttek között nem izgultam annyira, mint a saját korosztályom versenyein, ugyanis itt nem volt vesztenivalóm. Úgy fogtam fel a VB-t, mint egy sima versenyt. – mondta az egyéni versent a 23. helyen záró, és a váltócsapatban is szereplő utánpótláskorú öttusázó, Alekszejev Tamara. – „174 kört lőttem, ami szerintem teljesen jó eredmény tőlem a felnőttek között, majd 776 pontot vívtam, ami szintén nagyon jó teljesítmény, mert még soha nem vívtam ennyit felnőtt mezőnyben. 2.22-t úsztam, és ennyit is tudok. A lovaglópályán három fával mentem, kicsit gyors lovat kaptam, így szerintem ez is normális eredmény. A futásban már nem kellett annyira rohannom, mert akkor már a váltóra pihentem.”
” Ebben az évben két nagyon fontos verseny volt. Általában a Világ-, és az Európa-Bajnokság nem szerepel egy súlycsoportban, amikor a versenyeket súlypontozzuk. – vélekedett Kulcsár Antal, az Alba Volán SC szakmai igazgatója, és a magyar női válogatott szövetségi kapitánya. – Ez az év különleges év volt, hiszen hazai rendezésű Európa-bajnokság szerepelt a programban, és mint ilyen rendkívül fontos viadal volt Budakalászon. A hazai közönség miatt és a médiaérdeklődés miatt ez a megmérettetés kiemelkedett az idei versenyidőszakban. Itt Vörös Zsuzsa Európa-bajnoki címet nyert, horváth Viktor egyéniben hatodik helyezést szerzett, valamint csapatban és váltóban aranyérem került a tarsolyba, tehát remekül szerepeltünk. Ugyanezt mondhatom a guatemalai Világbajnokságra, ahol most nem Vörös Zsuzsa, hanem Horváth Viktor hozta a kiemelkedő teljesítményt. Vörös Zsuzsának is állt a zászló az egyéni aranyéremre is, azonban a ló „megtréfálta”, és elütötte egy világbajnoki arany-, esetleg ezüstéremtől. Ettől függetlenül a csapatversenyben bronzérmet nyert, a váltóban pedig egy ötödik helyezéssel lett gazdagabb. Azért is tartom sikeresnek a 2006-os évet, mert a felnőtteknél újabb szépreményű tehetség bukkant fel Alekszejev Tamara személyében, valamint a fiatalok nem csak oroszlán-körmeiket mutogatták meg, hanem egy, de némelyek két korosztállyal feljebb is versenyeztek Világ- és Európa-Bajnokságokon, sőt váltóban és csapatban érmeket is szereztek. Itt említhetném Kovács Saroltát, vagy Demeter Bencét és Garuder Krisztiánt. Ezek az új nevek, új tehetséges versenyzők, akik most nemzetközi eredményekkel jelentkeztek, nyilvánvalóan a szakosztály további magas színvonalának a zálogai.”
