„Csak tenni, amit tenni kell!” - 90. születésnapján köszöntötték Sárdi Istvánt

90. születésnapja alkalmából köszöntötte Sárdi Istvánt a városrész önkormányzati képviselője. Deák Lajosné átadta a miniszterelnök gratuláló levelét és a város nevében az ajándékcsomagot. A születésnapos örömmel fogadta a köszöntést. A beszélgetés során megosztotta az elmúlt évtizedek emlékeit, és mesélt mindennapjairól.

Sárdi István Pécsen született, és gyermekként került Mezőfalvára, ahova édesapját hívták tanítónak. A háborúban szétlőtték a házukat, így a családnak újra kellett kezdenie az életét. Az akkor már középiskolás korú fiatalember az iskolapad helytett 16 évesen a bauxitbányában dolgozott, majd egy alkalommal, amikor egy generátort kellett javításra behozni a Köfémbe, annyira megtetszett neki a közeg, a nagy gyár, hogy érdeklődött, hogyan tudna ide bekerülni. Egy hét leforgása alatt már Székesfehérváron dolgozott. Felnőttként, munka mellett szerzett képesítést: mozigépész, villanyszerelő, műszerész lett. A katonaságnál töltött időt követően a Honvédkórházban teljesített szolgáltot. Sárdi István volt az első, aki a honvédségnél a szabadtéri mozit megvalósította. A katonaságot követően a Finommechanikánál, és aztán újra a Köfémben dolgozott, ahonnan nyugdíjba ment. Feleségével 63 éve élnek boldog házasságban. Két fiúgyermekük és három unokájuk van.

Mint a beszélgetésből kiderült, mozgalmasan telnek mindennapjai: bevásárol, intézi a család ügyeit. A sport sem hiányozhat, hiszen kerékpárral közlekedik, van, hogy akár napi tíz kilométert is leteker. „Jót tesz az ízületeknek, amelyek néha fájnak, jelzik az idő múlását, de hát nincs mit tenni, egyidősek velem.” – mondja mosolyogva az ünnepelt. A mindennapi mozgás része a kertészkedés is, bár ez soha nem tartozott a kedvenc elfoglaltságai közé, de mert az élet úgy hozta, ma feleségének segítve „szánt, vet, boronál”, vagyis minden munkát elvégez a kertben. A föld már előkészítve várja a tavaszt, és a tervek már készen vannak, hogy hány paradicsom- és eperpalánta kerül a kiskertbe. Mint ahogy az aktív években fontos volt a közösségi lét, ez a nyugdíjba menetel után sem változott. A város civil szervezeteinek (Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete, a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Fejér Megyei Egyesülete, a Magyar Tartalékosok Szövetsége Fejér Megyei Szervezete és a Vitézi Rend) aktív tagjaként számíthatnak történelmi és numizmatikai tudására, segítségére egyaránt. Szabadidejében pedig visszavonul saját kis műhelyébe, ahol gyermekkora óta tartó szenvedélyének hódol: az általa gyűjtött órák „lelkét” teszi rendbe, hogy azok ismét egykori hangjukon szólaljanak meg.

Sárdi István szerint ahhoz, hogy az ember megélje a 90 évet, nem kell más, csak: „Tenni, amit tenni kell. Enni, amit enni kell. Mozogni, meg közben levegőt venni. Ehhez még szükséges, hogy tudjunk szeretni, tartozzunk egy közösséghez, és tegyünk jót embertársainkkal.”