A székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium és a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának munkatársai serdülőkorú fiatalokat vizsgáltak abból a szempontból, milyen hatással van a mozgás a hangulatukra, melyet a Magyar Sporttudományi Szemlében(35MB, .pdf, 42-43.oldal) tettek közzé és a X. Országos Sporttudományi Kongresszuson hangzott el.
Munkájuk során sportoló és nem sportoló gyermekek lelki folyamatainak panaszleltárából néhány pszichikus tünetet dolgoztak fel. Elsősorban a negatív hangulati elemek megjelenési gyakoriságát kutatták. A következő kérdésekre keresték a választ: A nemnek és a fizikai aktivitásnak van-e hatása a vizsgált tünetek gyakoriságára. Az egészséggel való elégedettség szintjei szerint különbözik-e a sportoló és a nem sportoló gyermekek tüneteinek megoszlása.
Öt sportágban 290 serdülőkorú fiatalt vizsgáltak (236 fiú, 54 lány). A kontrollcsoportot azok a székesfehérvári általános és középiskolás tanulók képezték, akiken a végleges kérdőívet kipróbálták (176 fiú, 289 lány). Az összesen 16 szubjektív egészségi panasz közül a rosszkedv, az idegesség, a félelem és az unalom gyakoriságát kérdezték meg. Arra is kérték a fiatalokat, hogy minősítsék egészségi állapotukat. Az alcsoportok homogenitását és függetlenségét kereszttábla elemzéssel vizsgálták. A megoszlásban mutatkozó különbségeket Khi2-próbával figyelték.
A pszichológiai tünetek előfordulási gyakorisága a sportolóknál független volt a nemtől. A fizikai aktivitás szintje mindkét nemnél jelentősen befolyásolta a szubjektív jóllét mutatóit. A nem sportoló fiatalok tünetei lényegesen gyakoribbak voltak, mint a rendszeresen sportolóké. A rosszkedv és az idegesség a nem sportolóknál hetente fordult elő leggyakrabban, míg a sportolóknál a ritkán kategória volt a legnépesebb
A félelem, mint tünet ritkán jelent meg, de lényegesen gyakoribb volt a nem sportolóknál. Míg a nem sportolók 61 százaléka gyakran unatkozott, addig ez az arány a sportolóknál 12 százalék volt. A nem sportoló és a sportoló fiatalok 79-98 százaléka kiválónak vagy jónak ítélte meg egészségi állapotát.
Az egészségi állapot szintjei szerint bontott almintákban csak a sportolóknál találtunk szignifikáns eloszlásbeli különbségeket. A fiúknál a rosszkedv és az idegesség, a lányoknál a félelem jelentősen kisebb arányban fordult elő a kiváló egészségi állapotot jelzőknél, mint azoknál, akik egészségüket jónak ítélték.
A nem sportolókhoz képest a sportoló fiúk és lányok tüneteinek homogenitása, lényegesen ritkábban előforduló panaszaik arra mutatnak rá, hogy a sporttevékenység, a megfelelő szintű fizikai aktivitás stresszvédő faktornak tekinthető. A fiatalok saját egészségükre vonatkozó szubjektív megítélése nagymértékű elégedettségre utal, ami összecseng más hasonló vizsgálatok adataival.