Balássi Imre két és fél éve vezeti a Cornexi-Alcoát. A Köfém SC elnöke az elmúlt időszak nehézségeiről, a jövő lehetőségeiről és az utánpótlás erősítéséről nyilatkozott a szekesfehervar.hu-nak. Mint mondja, az elmúlt időszakban a város egyértelműen a sportág utánpótlás régió központjává vált, ami mindenképpen óriási előrelépést jelent.
Két és fél éve kerültél a Cornexi-Alcoához. Miért vállaltad el ezt a feladatot?
2001-ben megkeresett az egyesület akkori vezetése, hogy szeretnének a korábbinál más szemléletű klubot felépíteni. Én akkor az MTK-nál dolgoztam és megyei instruktor voltam a labdarúgásban. Nem volt egyszerű a döntés, mert fejest ugrottam az ismeretlenbe, de így utólag visszagondolva nem bántam meg, sőt úgy gondolom az elmúlt időszakban sikerült bizonyítanom.
Milyen helyzetben lévő egyesületet vettél át akkor?
2001-ben a kézilabda szakosztályhoz kerültem, majd azév novemberében megválasztottak elnöknek. Akkor láttam át pontosan azt, hogy milyen helyzetben van a csapat. Nem volt túl fényes a helyzet. Volt egy korábbi banki hitel, amit folyamatosan kellett törleszteni, ez erősen rányomta a bélyegét a korábbi évek gazdálkodására. Elsődleges cél az volt, hogy a kft-t fenntartsuk, majd egy olyan működőképes klubot kellett kiépíteni, amelynek van utánpótlása, szép csarnoka és közönsége.
Hogy látod, mennyire sikerült mindezt megvalósítani?
Úgy gondolom, hogy a létesítményt, amely alapvető dolog minden klub életében, az önkormányzat és a minisztérium segítségével sikerült olyan állapotba hozni, hogy ma már nem kell senkinek sem emiatt szégyenkeznie. A csapat helyezését illetően az elmúlt évben a negyedik lett a Cornexi-Alcoa, a nézőszám megháromszorozódott, ma már van olyan mérkőzés, amikor sokan nem férnek be a csarnokba. Két éve olyan folyamat indult el, amely előrevetíti a csapat hátterét, a megítélését és a jövőképét. Most márciustől elindul egy olyan óvodásprogram, amelynek keretében több mint 400 gyermek fog a kézilabdával foglalkozni Székesfehérváron és vonzáskörzetében. Az elmúlt időszakban a város egyértelműen a sportág utánpótlás régió központjává vált, ami mindenképpen óriási előrelépést jelent.
Az elmúlt két évben egyaránt a 4. helyen végzett a csapat a bajnokságban. Miért nem sikerült felállni a dobogóra?
Azt gondolom, hogy egy olyan jellegű csapat volt itt, amely összevásárolt játékosokból állt, és nem volt saját nevelésű játékos, ezáltal helyi kötődés. Ami nagyon drága és a klub életét megnehezíti az az, hogy középszerű játékosokat is vásárolni kell. Az eredményességhez képest nagyon drágán volt működtetve a klub, amit próbálunk átkonvertálni úgy, hogy a bevételeket próbáljuk szinten tartani, viszont a kiadási oldalt mindenképpen szeretnénk csökkenteni. A játékosokat illetően mindenképpen szükség volt abban előrelépni, hogy bízzanak a klubban, ezt az elmúlt években bizonyítottuk. Jelenleg is tárgyalunk a klub megerősítése érdekében olyan fiatalos szemléletű játékosokkal, akikkel kialakítható bizonyos kötődés a szurkolókhoz és a szponzorokhoz, és nem átszálló pályának tekintik a Cornexi-Alcoát, hanem hosszú távon szeretnének itt játszani. Ebben az iskolai képzést szeretnénk felhasználni, mind a Kodolányi középiskolát, mind a főiskolát, amellyel nagyon jó a kapcsolatunk. Próbáljuk beiskoláztatni a gyerekeinket, ezáltal a fiatal játékosok hosszú távon maradnak a klubnál és Székesfehérváron.
Az előző idényben a nemzetközi porondon is megmutatta magát a csapat, hiszen az EHF-kupában az elődöntőig menetelt a Cornexi-Alcoa. Mekkora sikernek értékelte azt az eredményt a klub?
Én azt gondolom, hogy fennállásának legnagyobb eredményét érte el tavaly a klub, a bajnokságban ugyanazon a helyen végzett, mint az előző idényben, viszont a nemzetközi kupában letette a névjegyét az együttes az elődöntőbe jutással. Ott azonban sajnos a megyei riválissal szemben alulmaradtunk, de úgy gondolom, hogy egyáltalán nem voltunk alárendelt szerepben a mérkőzésen. Nagyon nagy siker volt ez az eredmény és szeretnénk továbbra is a nemzetközi élmezőnyhöz tartozni, ami a klub jövőjét nagy mértékben meghatározza. A következő idényben is szeretnénk nemzetközi kupában indulni, ami azt hiszem a jelenlegi helyzetet tekintve nem egyszerű dolog, ugyanis rengeteg jó magyar csapat van és számos hazai együttesnek van lehetősége nemzetközi kupában indulni.
Az idei idény nem úgy alakult, ahogy vártátok. Közeledünk az alapszakasz végéhez és a csapat a 7. helyen áll. Mi vezetett idáig?
Annak a folyamatnak, amit elindítottunk, a hibái és gyengéi kijöttek. Olyan játékosaink voltak, akik pillanatokra szerettek volna itt maradni. Annak következményeként, hogy szeretnénk generációs-, és szemléletváltást a csapatnál, természetesen van visszaesés. A fiatalok egyre nagyobb mértékű szerepeltetése, ami sérülések és betegségek miatt is szükséges volt, az eredményesség rovására megy. A fiatalítási folyamat mindenképpen előremutató a jövőre nézve. Játéklehetőséget adunk nekik azért, hogy tudjuk milyen játékerőt képviselnek, melyek azok a posztok, ahol meg kell erősíteni a csapatot. Sajnos történt nyáron egy-két olyan igazolásunk - amit be kell vallanom - nem igazán sikerült. A viszonylagos gyenge szereplés másik oka, hogy a magyar női bajnokság korábbi középcsapatai egyértelműen megerősödtek, gondolok itt a Vácra és a Debrecenre. Szeretném kijelenteni, hogy semmiképpen nem vagyunk elégedettek a jelenlegi helyezéssel. Ezt mindenképpen kisebb kudarcként éljük meg annak ellenére, hogy valamilyen szinten prognosztizálható volt ez az eredmény. Szeretnénk a Magyar Kupában az FTC ellen bizonyítani és a négyes döntőbe kerülni, a bajnokságban pedig minél előrébb végezni.
Említetted a szemléletváltást. Ehhez megfelelő partner Szabó Edina vezetőedző?
Én úgy gondolom, hogy igen. Mindenképpen egy agilis, szakmailag abszolút felkészült edzőről van szó, aki megpróbálja átültetni ezt a szemléletet a játékosokba, ami sikerült is. Ha az elmúlt mérkőzéseken valaki a fiatalok teljesítményét figyeli, láthatja, hogy az utolsó percekig küzdenek, hajtanak, megpróbálják a maximumot kihozni magukból. Az utóbbi évek edzői változtatásai ellenére sikerült megtalálni azt a személyt, aki hosszútávon tudja ezt a csapatot szakmailag vezetni.
Az egyesület az utánpótlás régiós központjává vált. Milyen út vezetett idáig?
Mikor én idekerültem 17 utánpótlás korú játékosa és két utánpótlás edzője volt az egyesületnek. Az akkori elnökséggel elhatároztuk, hogy elindulunk az utánpótlás kiterjesztésének irányába. Megkerestem a Csenki Zsuzsát, aki a szövetség utánpótlás bizottságának a vezetője, hogy Fehérvárra csábítsam és ezt a rendszert közösen építsük ki. Ennek az alapjait leraktuk. Jelenleg öt utánpótlás edző, ugyanennyi csapatunk van és ma már az utánpótlás szinten sem kell szégyenkeznünk. A serdülő csapat története során először bejutott a területi döntőbe. Elindult egy olyan utánpótlás fejlesztési folyamat amely biztos alapot adhat egy sikeres csapat kialakulásának Székesfehérváron.
A helyi szurkolók mit jelentenek a csapat számára?
Nagyon fontos, hogy a székesfehérvári szurkolókat szeretnénk kiszolgálni, a csapat az itt lakó nézőkért és az itt sportoló gyermekekért van. Ezért szervezünk szurkolói ankétokat, hiszen kiváncsiak vagyunk a szurkolók véleményére is. Szívesen fogadjuk a segítő véleményeket, hiszen közös érdek, hogy nagyon jó kézilabda csapata legyen a városnak.
