Online olvasópróbával kezdődött meg a Diótörőcske próbafolyamata. A Vörösmarty Színház május végén tervezi bemutatni Csukás István utolsó, külön a fehérvári színház felkérésére készült mesedarabját, aminek létrejöttét sajnos már nem érhette meg a legendás mesemondó.
Az előadás nem titkoltan a Diótörő „magyar változata”, de amúgy „CsukásIstvánosan”, annak minden bájával, szeretetével, kedvességével. A társulat és az író a garancia arra, hogy Vörösmarty Színház legújabb gyerekelőadása minden szívet megdobogtat majd.
A társulat dramaturgja, Perczel Enikő az olvasópróbán mesélt arról, hogyan folyt Csukás Istvánnal a munka. Még 2018-ban merült fel a gondolat, hogy a Diótörőből kéne valamit alkotni, aztán a választás Süsü apukájára esett. A munka azonban nem kezdődött egyszerűen, hiszen az eredeti történet Hoffmann tollából jóval nehezebb szöveg és történet, mint amire a karácsonyi balettelőadásokból emlékszünk.
A munka mégis elkezdődött, amire Enikő is nagyon szívesen emlékszik vissza: „Hétfőnként találkoztunk délben, mivel Pista bácsi mindig 11-kor kelt. Édes ember volt, mindig süteménnyel várt, amit a szomszéd néni sütött, és borzalmas kávéval, amit ő főzött. Másfél évig jártam hozzá, és nagyon sajnálom, hogy nem érhette meg a közös munkát.”
Az előadást Kerkay Rita rendezi, aki alapos kutatómunkával állt neki a koncepció kidolgozásának.
Hoffmannhoz képest Csukás jóval szelídebb, mégis pontosan megrajzolt karakterekkel dolgozott. A darab fő vezérmotívuma az elfogadás, legyen szó a gyermeknél önmaga elfogadásáról, vagy a másik hiányosságairól. A gyermeki barátság szövődéséről szól, ahogy a kis emberek megpróbálják önmagukat definiálni. Rita eddigi rendezései során is egyéni látásmóddal közelítette meg a darabokat, nem lesz ez másként most sem: „Két teret képzeltem el, az egyik a játék tere, az álomé, a képzeleté, a másik az íróé, aki folyamatosan befolyásolja, mi történik a színpadon. A játékok is úgy jelennek majd meg, mintha a játékbolt polcairól vettük volna le őket. Minden fel lesz nagyítva, az egész előadás egy nagy szőnyegre kerül.”
A zenét Matkó Tamás szerzi, aki mindenképpen bízik a közös munkában a társulattal. Miután Csukás István, Perczel Enikő beszámolói szerint, írógéppel írta meg az előadást, emléke előtt tisztelegve fontos szerepet kap majd ez a régivágású íróeszköz. Tamás fantáziáját is nagyon megmozgatta, ezért a Diótörőcske zenei világa is erre épül majd: „Azt szeretném, hogy közösen teremtődjön meg a zene. Az alapmotívum az írógép, az író által generált hangok lesznek, nagyon izgalmas hogyan tevődnek majd át a színpadra.”
Az előadás koreográfiáját Kádas József jegyzi, aki ettől a titulustól kicsit zavarban is érezte magát, hiszen ő alapvetően összművészetben gondolkodik a darab kapcsán: „Nem szeretnék kötött koreográfiát, abban szeretnék közösen gondolkodni, hogy az adott karaktert milyen gesztus, mozgás teheti izgalmassá. Ez közös gondolkodás révén jöhet csak létre, így születhet meg valami különleges, saját.”
Az előadás bemutatóját május végére tervezi a színház.
