Opole fennállásának 800. évfordulója tiszteletére nyílt meg Jan Wajrach kiállítása

"Az én világom, az én festészetem" címmel nyílt meg Jan Wajrach lengyel festő és szobrászművész kiállítása a Vörösmarty Társaság kiállítótermében. A művész kezdetben kizárólag szobrászattal foglalkozott, saját bevallása szerint csak három évvel ezelőtt kezdett festeni, mert vonzotta ez a rejtélyes, kifinomult és szeszélyes médium. Faforgácsokkal teli műtermében lassan a festészet is otthonossá vált, egyre gyakrabban ült a festőállvány elé.

"A kép megköveteli, hogy a festő megtalálja a belső harmóniáját. Tehát ezt keresem. A sok színes kompozíció mellett megjelentek a monokromatikus képek is, mint a szoboralkotás visszhangjai. ezekben a monokromatikus struktúrákban találtam meg magam, mint festő." - árulta el a képeiről Jan Wajrach, aki értékes ajándékkal is készült a jeles alkalomra, ugyanis az 1956-os magyar forradalom által ihletett festményét Székesfehérvárnak adományozta. 

A tárlatot fehérvári barátja, Horváth János faszobrász-festőművész nyitotta meg, aki annak az '56-os emlékoszlopnak az alkotója, amelyet tavaly, a forradalom és szabadságharc emlékére avattak fel Székesfehérvár lengyelországi testvérvárosában, Opoléban. A mintegy két és fél méter magas, magyar és fehérvári szimbólumokkal díszített alkotást Horváth János Jan Wajrach lengyelországi birtokán készítette.

A megnyitón Horváth János mesélt Jan világáról, aki a természet ölelésében, egy erdő széli birtokon él a lengyel tanyavilágban, amely tele van műalkotásokkal. Elmondta, hogy Jan Wajrach képeit a természet erői ihlették, ennek apró rezdüléseit, változásait rögzíti lenyűgöző precizitással.

Wójcik Janusz Ireneusz költői estje a Városházán