Az átok, avagy kikötői legenda tíz képben - ősbemutató a Szabad Színházban

Családi tramuák, átkok, örökölt sors?

Biztosan sokan éreztek már valami furcsa, megmagyarázhatatlan, és mégis ismerős szorongáskeltő érzést egy-egy hétköznapjainkat érintő, -akár ismétlődően is megjelenő - negatív történés miértjét kutatva…Ha az eset többször is ismétlődik, elő is bányászunk a tudatunk legmélyéről egy régi-régi szót: ÁTOK.

A magyar kultúrtörténetben különösen sokszor bukkan elő az átok fogalma, mint valamely eredendő bűnösség, vagy talán örökölt sors (?) következménye.

Vörösmarty verset is írt ama turáni átokról, amelyet eredetét sokan a Szent István által üldözött táltosokhoz vezetik vissza. De ismerjük a török átkot rossz szomszédság képében, valamint az isteni átkokat a görög sorstragédiákból, és a keresztény szövegekből. Van olyan ember, aki az őt ért szokatlan és sokszor nyugtalanító érzésekre önvizsgálattal reflektál, mint például József Attila… („Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség barlangja szivem.”) és van olyan is, aki vonakodik attól, hogy szembenézzen a múlttal, mert úgy érzi, hogy nem bírná elviselni, ha valami addig ismeretlen, súlyos információ derülne ki… Viszont a szorongató félelem észrevétlenül is sokkal több energiát emészt fel, mint amennyi az esetlegesen előbukkanó rettenettel való megküzdéshez elég lenne...

De vajon létezhet-e „örökölt sors”?

Magyarok százai próbálnak válaszokat kapni napjainkban is a kérdésre, Orvos Tóth Noémi könyvéből. A hatvanas évek óta élénk vizsgálat tárgya, hogy a családi, társadalmi traumák nemcsak az elszenvedőket, hanem a leszármazottaikat is érinthetik. A trauma befolyásolhatja az utódok viselkedését, gondolkodási és érzelmi folyamatait és akár betegségeket is okozhat. A jelenséget a pszichológia transzgenerációs traumának nevezi. Vizsgálatok sora bizonyítja, hogy az utódok a felmenőik korábbi trauma- jeleit anélkül is mutatják, hogy a traumát átélték volna, vagy akár hogy tudnának róla.

Meglepő, hogy a depresszió, a szorongás, a hipervigilancia, -avagy túlzott készenléti állapot- az alacsony önértékelés, az öngyilkossági gondolatok, rémálmok, betolakodó emlékek, a negatív érzelmek túlsúlya, az érzelmi megközelíthetetlenség, erőszakosság és agresszió, a kulturális identitás sérülése, sőt a hiperaktivitás is lehet a transzgenerációs traumák és pszichoszomatikus betegségek tünete. 

Az érintett családokban nem ritka, hogy a szülők vagy a gyermekek nem tudnak a szerepüknek megfelelően működni.

Ahogy az is előfordulhat, hogy az adott trauma több nemzedéken keresztül jelentkezik (például minden nemzedékben jelen vannak a bántalmazó kapcsolatok).

A témát érintő kutatások világosan igazolták, hogy egy traumát átélt embercsoport utódainál a többi emberhez képest szokatlanul nagy arányban fordul elő a depresszió, a szorongás, valamely szerhasználat és más, a traumával kapcsolatos következmények. Oldásai maguktól nem következnek be, és egy színházi előadás sem képes gyógyításukra, de arra talán igen, hogy a témáról legalább elgondolkodjunk.

Az estén látható színházi előadás egy négy generációt átölelő ízig-vérig magyar történet, három város,- Budapest-Fiume és a mai New York-korszakait érintve.

Borbély László azonos címet viselő novelláját az NKA támogatásának segítségével álmodhatta színpadra a Szabad Színház.

A társulat ezúttal egy Amerikába, a nagy álmok és a kimeríthetetlen boldogság hazájába tartó, fiumei hajóra invitálja az 1900-as évek elején induló történetre kíváncsi közönséget….hajózzanak velük!

Az előadásra érdemes előre jegyet foglalni az Igéző facebook oldalán, a 06 22/790-758-s telefonszámon, vagy a igezo2014@gmail.com email címen! Az előadásokkal kapcsolatos további részletekért pedig érdemes az Igéző közösségi oldalán böngészni.