Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar bemutatta A csend körei című estjét

Kezdjük a végével: ismét jó estét tölthettünk az Alba Regia Szimfonikus Zenekar próbatermében csütörtök este, amelyen közreműködött a zenekar kamaraegyüttese, Dobszay Péter vezényletével. Kortárs zenét hallhatott, aki eljött.
2021.10.29. 19:53 |
Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar bemutatta A csend körei című estjét

 A téma a csend, és a csend körei voltak.

 

A hangulatot megágyazta az a néhány perc, amikor Nagy Péter színművész felolvasta Hamvas Béla: A csend című írását.

„Aldous Huxley kiszámította, hogy a csend köre évenként tizenhárom és fél kilométerrel szűkül. Már nincs messze az az idő, szól, amikor a csend a földről tökéletesen eltűnik. Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. A meghittség köre egyre kisebb.”
(Hamvas Béla részlet)

A kezdés előtt a Kortárs művészeti vezetővel, Dobri Dániellel beszélgettem, akinek új művének az ősbemutatója is volt. Mi másról cseréltünk volna eszmét, mint a csendről?

- Más stílusú kortárs művészeti ágból, a rockzenéből, az LGT-től idézek két sort: „Ha a csend beszélni tudna, négymilliárd hangon szólna”. A zeneszerzőnek mit jelent a csend, és az hány milliárd hangon szól?

- Nekem a csend nem egy süketszobát, nem az abszolút hangtalanságot jelenti. Számomra azt az állapotot, azt az érzést jelenti, amikor a figyelmemet ki tudom nyitni, amikor létrejön az az állapot, hogy a figyelem már működik, és semmi nem veszi el a figyelmet a csend körétől. A mai estünknek az a főmondanivalója, hogy a csend köre a meghittség köre, mert ez a két fogalom rokon egymással, hasonló egymáshoz. Mert az is csend, ha zúg az óceán, vagy a madarak csiripelnek, vagy egy gyerek felsír. De azok a hangok, zajok már bánthatják a csendre figyelő fülemet, amelyek beletolakodnak a csendbe. Mint a beszűrődő autópálya zaja, vagy éppen egy bárban hallható háttérzene. Számomra az a csend, amire figyelni lehet, és ami alkalmas az összpontosításra.

- A zene és a csend, hogy viszonyul egymáshoz? A zene érti a csend nyelvét, a csend hány hangon tud szólni a csendhez?

- Az Európai művészi vagy absztrakt zenére, a klasszikus, hagyományos muzsikára igaz már több évszázada az, hogy használja a csendet. Ebben különbözik a rocktól, vagy a bárzenétől, mert azoknak a műfaja másról szól és nem tudnak beleállni a csendbe, nem tudnak komponálni a csenddel. A klasszikus és a kortárs zene használja a csendet úgy, mint egy kompozíciós elemet, és jelentőséget tulajdonít neki a zenén belül.

Az este nyitányaként Lázár Dániel: Sea Song (ősbemutató) című művét hallhattuk. Ahol rögtön megjelent a csend - egy időre. Mert kezdésként egy kurta dallam cikázott végig a színpadon, amit hosszabb csend követett, majd néhányszor még megismétlődött ez. Aztán folyamatos zenét halhattunk a 13 fúvós és egy bőgő hangján. A magas hangok szárnyaltak, a mélyekkel váltakozva követték egymást. Ott a magasban csevegtek, néha sikoltottak a vékony hangok, a mélyben pedig dörmögve brummogtak, amibe néha „beleugrott” a nagybőgő totálja. Érdekes műnek lehettünk fültanúi, viszonylag hamar hozzá lehetett szokni eme alkotói mássághoz. Nagyjából hasonlókat mondhatunk Mark Simpson: Geysir című magyarországi bemutatójára is.

Ezután pihenésként Nagy Péter színművész Fa Nándorral, Magyarország szólóvitorlás legendájával beszélgetett. Az intellektuális hosszú percek egyfajta elmélyültséget kívántak, szinte meg lehetett fogni a szavak ellenére, vagy azok mögött a figyelmes csendet. Fa Nándor ismét meggyőzött mindenkit arról, hogy egy bölcs, mély gondolatokat közvetíteni képes ember, aki egyben érző lélek is. Nagy Péterrel jó partnerséget alkottak, beszéltek vitorlázásról, óceánról, küzdelmekről, magányról, és a végtelen víztömeg némaságáról, de szó esett a teremtőről, a gondviselésről, a hitről is.

Wolfgang Amadeus Mozart B-dúr szerenádjából (Gran Partita) hallható három tétel szépen szólt a fúvósok előadásában, kicsit sem lógott ki az est sodrásából. Zárásként Dobri Dániel: Wolfgang elsüllyed egy pohár vízben című ősbemutatóját hallhatta a telt házas sokaság.

- Mondja már, hogy a fenébe került Wolfgang egy pohár vízbe? És az Wolfhang az a Wolfgang?

- Nem tudom, ezt mindenki döntse el maga. Ennek a darabnak van egy egészen konkrét programja, ezért programzenének gondolom a művem. Hogy mi ez a program, ezt döntse el magában mindenki, miután meghallgatta a darabot, mert nem biztos, hogy mindenki azt gondolja, amit én.

Elkezdődött a zene és Dániel „mozija”. Aki úgy fogalmazott, hogy a kicsi Wolfgang a víz tetején van, békésen úszik és napozik, elkezd süllyedni, lelassul minden, a kép is, mint a moziban, és Wolfgang keresi a fényt, és úszik felé.

- Wolfgang annyiban lehet Mozart, hogy használok egy motívumot a Gand Partita első tételéből (felismerhető volt! – a szerk.), de ez a rész rövid és hamar elsüllyed, mint a kicsi Wolfgang - közölte zárásként Dobri Dániel.

Ez volt hát az első kortárs zenei koncert, jöhetnek a következők!