Az 1919-es román megszállásról szólt a Trianon Centenáriumi Emlékbizottság konferenciája

,,Az alkalmat (…) nem akkor találod, amikor keresed, hanem amikor kínálkozik - román megszállás 1919 című szimpózium fókuszában a román királyi haderő magyarországi jelenléte állt – a Duna-Tisza-közén, Budapesten és a Dunántúlon. A konferenciát Dr. Vizi László Tamás, a Trianon Centenárium Emlékbizottság elnöke köszöntötte, a levezető elnök Dr. Csurgai Horváth József, a Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója volt.

„Magyarország egy keserves időszakát mutatja be a konferencia, amikor a néhány megyényire összezsugorodott országot a megszálló csapatok birtokba vették; a főváros megszállása után a román sereg továbbnyomult és a Székesfehérvár-Veszprém-Pápa-Győr vonalat birtokba vette, ahol heteken, hónapokon keresztül garázdálkodtak, raboltak fosztogattak” - adta meg a tanácskozás alaphangját Dr. Vizi László Tamás.

A konferencia résztvevőit Dr. Cser-Palkovics András, polgármester is köszöntötte, aki megköszönte a Trianon Centenáriumi Emlékbizottság munkáját amellyel Magyarország és Székesfehérvár történelmének egy nagyon fontos időszakát dolgozza fel.

Fehérvár polgármestere a díszterem kiemelkedő történelmi eseményeit rögzítő falfelirataiból az 1919. augusztus 9-i román megszállására utalva hangsúlyozta: „Elődeink fontosnak tartották, hogy történelmünknek erre az időpontjára és eseményére emlékezzenek és emlékeztessenek. (…) A román megszállás kiváltó okokról, lefolyásáról és a következményeiről keveset tudnak a székesfehérváriak, sokkal kevesebbet, mint amennyire fontos történelmi eseménynek tarthatjuk.”

A nyitóelőadást Prof. Dr. Gulyás László, a Szegedi Tudományegyetem tanára, a Magyarságkutató Intézet tanácsadója tartotta: „A Versailles-Bukarest-Siófok háromszög, avagy Budapest és Észak-Dunántúl román megszállásának nemzetközi diplomáciai háttere - 1919. augusztus – 1919. november” címmel.

„Augusztus végén összeomlott a Kun Béla-féle bolsevik uralom: ezt kihasználva, erre rájátszva indult meg a román hadsereg a Tiszától, foglalta el Budapestet, és egészen Győrig jutott – fosztogatás, lopás, rablás és nemi erőszak zajlott az érintett területeken.” - hangzott el a szegedi professzor előadásában.

Köő Artúr, a Magyarságkutató Intézet munkatársa Budapest 1919-es megszállásáról beszélt a román történetírás tükrében, valamint a román hadsereg Duna-Tisza közét, illetőleg, Székesfehérvárt, Győrt és Veszprémet érintő megszállásáról, a román-magyar háború utolsó szakaszáról, a kivonulásról és a MÁV hálózatára gyakorolt súlyos következményekről szólt. Anka László, a Veritas Történetkutató Intézet tudományos munkatársa szintén a Duna–Tisza köze román megszállásáról értekezett.

Közel két hónapon keresztül volt román megszállás alatt Székesfehérvár – erről az időszakról adott elő dr. Vizi László Tamás, történész, a Kodolányi János Egyetem rektorhelyettese.

A demarkációs vonal peremén elhelyezkedő város helyzete különösen fókuszált: mivel ezenkívül közlekedési és földrajzi csomópontként is működött, a román megszállás logisztikai középpontja volt, ide hordták össze az elrabolt árucikkeket például.

A megszállás jelentőségét jelzi, hogy Gerota alezredes 1919 szeptemberében hadiállapotot hirdetett: napirenden voltak a fosztogatások, a civil lakosság elleni atrocitások, illetve megterhelő volt a román hadsereg élelmezése is. A város egymillió korona hitelfelvételre kényszerült, hogy a veszteségeket megpróbálja kompenzálni. Felszabadulásként élték meg az emberek, amikor a románok végül október elején elhagyták Székesfehérvárt, és óriási ünnepléssel fogadták a bevonuló Nemzeti Hadsereg alakulatait – ez a dátum is megtalálható többek között a Díszterem falra festett évszámai között.