A Wannsee konferencia 76. évfordulóján emlékeztek meg a holokauszt áldozatairól

A 76 esztendeje, Berlin egyik városrészében, Wannsee-ben történt - az európai zsidóság kiirtásáról rendelkező - titkos konferencia évfordulója alkalmából, Székesfehérváron, a Zsinagóga-emlékműnél emlékeztek meg a holokauszt áldozatairól. Az eseményt a Tarsoly Ifjúságért Egyesület, a Raoul Wallenberg Egyesület és a Székesfehérvári Zsidó Hitközség együtt szervezte. 
2018.01.22. 20:10 |
A Wannsee konferencia 76. évfordulóján emlékeztek meg a holokauszt áldozatairól

A holokausztnak emléket állító dokumentarista vagy művészi alkotások bemutatják ugyan, hogy mi és hogyan történt, de nem adnak választ a legkínzóbb kérdésre; hogyan történhetett meg mindez? Amíg erre a kérdésre nincs válasz, addig nem alhatunk nyugodtan. Akkor nyugodhatunk meg, ha megtaláltuk a választ és nem kell félnünk attól hogy ez a rémálom újra valósággá válik.” - fogalmazott emlékező beszédében dr. Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója.

Megemlékezünk, azért hogy figyelmeztessünk és emlékeztessük arra, ami akkor történt, hogy az többet soha ne történhessen meg. A wannsse-i konferencia az „endlösung”-ot, a „végső megoldást”, a zsidóság kiirtását szándékozott megvalósítani. Európának akkoriban 11-12 millió zsidó polgára volt. Az ő megsemmisítésüket szervezte meg a konferencia, ezért emlékezünk, hogy ne lehessen elfelejteni azt, ami akkor és ott történt.” - mondta dr. Huff Endre Béla, a Raoul Wallenberg Egyesület ügyvivője.

Mindig nehéz a 20. század egyik, ha nem a legkegyetlenebb bűnéről és következményeiről beszélni. „Emlékezz és ne felejts!” - ez egy tórai parancs. A wannsse-i konferencián elhatározott és végrehajtott népirtás a zsidó nép történetének olyan tragédiája, amely végigkíséri a következő generációk életét is. Ezért a végső időkig emlékeznünk kell, zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt. A holokauszt a zsidó nép tragédiája, egyben Európa soha ki nem törölhető szégyene, a civilizált világ megbocsáthatatlan csődje. A náci Németország által kidolgozott, ipari méreteket öltő gyilkolás következtében 6 millió zsidó ember pusztult el a munka,- és megsemmisítő táborokban. Székesfehérvárról mintegy 3 ezer zsidó embert vittek el, a téglagyári gettóból, marhavagonokba zárva. Sokan már az utat sem élték túl. A deportáltak 10%-a tért vissza városunkba, családjukat, anyagi javaikat elveszítve, meggyötörten. A hitélet a háború után jelentősen meggyengült, az ortodox és a neológ zsinagóga is bombatalálatot szenvedett, mindkettő lebontásra ítéltetett. A ma is működő imaházban próbáltak a túlélők újra közösséget formálni, szerencsére sikerrel, megmutatva a világnak, hogy a zsidó népet és kultúráját nem lehet kiirtani, megszüntetni. A túlélőknek és nekünk leszármazottaknak is, nem lehet más a célunk, mint hogy ezt bizonyítsuk.” – mondta el beszédében Neubart István, a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke.

A megemlékezést Glebov Melinda, a Raoul Wallenberg Egyesület ügyvivője vezette, amely Török Ferenc „1945” című filmjének vetítésével folytatódott az Alba Plazában, ahol esemény vendége volt Szántó T. Gábor író, forgatókönyvíró is, akivel Gyimesi Edit, filmes szakember beszélgetett.