A tisztálkodás kultúrtörténetének bemutatásával folytatódott a Játék Szalon

"A XIX. századi Amerikai Egyesült Államokból indult el az a mozgalom, amelynek nyomán a nők diétázni, sportolni kezdtek.” – vezette be előadását Dr. Czingel Szilvia etnográfus, kulturális antropológus. Ennek egyik kezdete a „Promenád a gyönyörbe” című film volt, amelynek bemutatása a legújabb kori testkultúra kezdetének tekinthető. Hatására megváltozott a fehérnemű divat, a nők kibújtak a fűzőből, innen eredeztethető a diéta mozgalom. Két nagyon fontos közvetítő csatornán jutnak el ezek a hatások Európába majd Magyarországra. 1912-ben, Washingtonban nagyszabású orvosi konferenciát rendeztek a testi higiéniáról, amelyen magyar orvosok is jártak és ők próbáltak hazatérve változtatni a szemléletmódon. Magyarországon is kezdtek elterjedni tanácsadó könyvek, folyóiratok és reklámok is. Wohl Janka, - Brunszvik Teréz barátnője - írt egy könyvet „Otthonunk” címmel, amelyben a tisztálkodásról is esik szó, azonban ekkor még szó sincs fürdőszobáról, a tisztálkodás a hálószoba egyik sarkában zajlott. Az 1910-es években jelentek meg Budapesten az első drogériák, ezt megelőzően gyógyszertárakban lehetett szappanokat, krémeket kapni, szinte valamennyi patikának voltak saját márkás termékeik.

"A fürdőszobával a legtöbb helyen takarékosan bántak, keveset használták. A túl gyakori mosdás ártalmas, ráadásul puhánnyá teszi az embert – vélekedtek, s a legtöbb családban ennek megfelelően raktárnak használták a fürdőszobát. Szüleim meglehetősen elavult nézeteket vallottak a személyi higiéniáról.” - írta Márai Sándor, 1934-ben, Kassán.

Az előadáson elhangzott, hogy Budapest után (Hungária fürdő) Székesfehérvár (Árpád fürdő) volt az első város, amelyben közfürdő is volt. Az Árpád gyógy és közfürdőként egyaránt működött, külön kapun jártak be a különböző fürdővendégek. A közfürdőben a fertőtlenítő medence használata után lehetett a kádfürdőt használni, maximum 20 percet lehetett bent tartózkodni, ezt követően bekopogtak. Ez a tisztálkodási mód mindenki számára elérhető volt, fillérekbe került, zömmel cselédek és munkások használták. A cselédek kultúraközvetítő szerepe egyébiránt fontos, hiszen ők 2-3 évi szolgálat után visszatértek a falujukba, s próbáltak valamiféle szemléletváltást elérni, olykor komoly ellenkezést kiváltva ezzel a környezetükben. A fürdőszoba használata a falvakban igazából csak a második világháborút követően terjedt el.