A teniszről kicsit másként, avagy a salak bűvöletében

Kezdem a látogatottsággal. A négy nagy Grand Slam torna történetében, a tradíciók okán is természetes, hogy teltház van, minden egyes napon. A római teniszrajongó más, itt a töpörtyű, a kisiskolás, a nagyocska, a tini, a felnőtt férfi és nő, a matróna, a bottal járó öregúr, szerte a világból kinyílik, és semmi más nem érdekli, csak a hőn állított cél elérése. Felveszi legszebb ruháját, ami az öltözködési kultúrát figyelve, lehet sort, mini, öltöny, melegítő, sapkával, kalappal, sállal, kendővel, burkában, vagy nélküle. Melléteszi a mindenkin átgázolás korán megtanult művészettét, és jöhet a haddelhadd. Nem véletlenül vagyunk Rómában, itt szent az ordítozás, s ha ezt mintegy harmincezer torok műveli, valamennyi a glóbuszon beszélt nyelven, jószerivel egyszerre, az monumentális összevisszaságként hat a kívülálló számára, a résztvevő azonban a füle botját sem mozgatja erre, s nem azért mert nincs neki, hanem mert ez itt természetes. Az étkezési szokások egy tenisz versenyen abban különböznek az átlagostól, hogy itt mindenki eszik, s teszi ezt folyamatosan. Ez nem jelent mást minthogy, a frekventált időszakban, (tehát egész nap) mindenki eszik és iszik. Körülnézve azt gondolná az emberfia, hogy ez itt egy össznépi dőzs helyszíne, ahol vannak teniszpályák is. S ha már eljutottunk a salak misztériumához, ez a verseny attól is különleges, hogy itt minden egyes négyzetcentiméteren észlelhető a rajongás. Elképzelhetetlen kultusza van a játékosoknak, Százak állnak a kijárónál, reggeltől - estig, hogy egy aláírást kaphassanak kedvencüktől. A megannyi földöntúli nagyság pedig, minden mesterkéltség nélkül, mosolygós arccal tűri, sőt mi több láthatóan lubickol, az égbe emelés pillanataiban. Tudják, hogy minden és mindenki értük van. Unott Djokovics, mélabús Del Potro, lehorgasztott fejű Fognini, botorkáló Nadal nem létezik, ahogy nincs Hingis kivillanó negyven fog, nincs Venus Williams alázat, Muguraza latin kecsesség vagy éppenséggel Pliskova szláv őserő nélkül.
S itt vagyunk mi esztendőről-esztendőre, a világ minden tájáról.