A Sörházmalom története - megszólalnak az ősi kövek

 Nem tudom, önök hogy vannak vele, de én mindig szívesen hallgattam nagyszüleim, dédanyám és az idősebb rokonok történeteit, amik a városról, a régmúltról meséltek. Ezek a történetek más megvilágításba helyezték számomra a mostani képet, hiszen láttam a szatócsboltokat, az iparosműhelyeket, a ligetet, a fagyizót vagy éppen a sörfőzdét, ami egykor ott állt, s kirajzolódtak előttem az akkori élet képei.

Azért is kedveltem ezeket a beszélgetéseket, mert egy-egy séta alkalmával aztán elidőzhettem a múlt és a jelen „találkozásában”. Ilyen élményben lehetett része nemrégiben mindazoknak, akik a Fehérvári Topográfiai Műhely legutóbbi műemléki sétáján részt vettek. 

Székesfehérvár egyetlen műemléki védelem alatt álló ipartörténeti épületegyüttesét, az egykori sörházat és sörházmalmot, azaz a mai Kodolányi János Főiskola épületeit tekinthették meg az érdeklődők. A szakvezetéssel egybekötött műemléki sétán arról is hallhattak a látogatók, hogy a leomlott malomfalból előkerültek olyan kövek is, amelyek Szent István bazilikájából származtak.

Székesfehérvár hajdani három, városi tulajdonú malma a Gaja-patakból még a középkor folyamán kialakított malomárok partján helyezkedett el. „Ezek közül a városhoz legközelebb fekvőt alsó városi, majd az új sörház megépülte után sörházi malomnak nevezték. A legkorábbi írásos feljegyzések egyébként 1689-ből származnak. Ebből az derül ki, hogy a török hódoltság után a város visszafoglalásakor romos állapotba került, és a város megjavíttatta. Ez vízimalom volt. Kezdetben egyemeletes, később ötemeletesre építették. A jelenlegi állapota a török idők után került kialakításra, az 1869-es évek vége felé is már így építhették meg.” – mondta bevezetőjében Csutiné Schleer Erzsébet műemlékvédelmi szakmérnök.

 

Már kívülről is varázslatos és sokat sejtető az épületegyüttes, azonban belépve még nagyobb csoda tárul a szemlélődők elé. Siklósi Gyula professzor számos emléket, feljegyzést és rajzokat gyűjtött össze, amelyek a középkori malommal kapcsolatosak. „A Malom utca a Szent Erzsébet utca nevet kapta még a középkorban, mert itt a Fürdősorral szemben a Sörház tér környékén volt a Szent Erzsébet templom.” – mesélte a régészprofesszor.

 

A középkori falmaradvány és a molnárház története beszédes. Az ősi kövek mesélnek minderről. „A vízimalom 1998-ban leégett. Az egyik fala ledőlt, akkor kerültek elő olyan gyönyörű faragott kövek, amik egyértelműen bizonyítják, hogy azok Szent István bazilikájából származnak. Fotókon is látható, hogy ezek nagyon míves, gyönyörű kövek, faragott oszlopfejekkel.” – mondta el az érdeklődőknek a műemléki sétán Szakál Csaba építész.

 

Az egykori sörház és sörházmalom most is hordoz értéket. Néhány hónapja az utolsó serfőző dédunokája, a sörház és a sörházmalom történetét precízen feldolgozó Honty Katalin ezzel kapcsolatban felhívást is közzétett a Fehérvár magazinban. Ebben ötleteket fogalmaz meg arról, hogyan lehetne akár helytörténeti múzeum a védett ipari műemlék.