Tizenhat év telt el azóta, hogy Dmitrij Trusin utoljára kosarat dobott fehérvári színekben. Az Albacomp hajdani orosz klasszisa azóta elszakadt a sportágtól, bár figyelemmel kíséri, szombaton pedig ismét a Gáz utcai csarnokban járt. Ami nagyot változott az ő ideje óta... Õ ellenben alig valamit - az ősz hajszálakat leszámítva. Sokan várták, sokan ünnepelték, ő pedig Alba-sállal a nyakában nézte végig a Nyíregyháza elleni mérkőzést. Meccs előtt és után kérdezhettük a múltról, Szizovról, családjáról és persze az emlékekről.
Remek pillanat volt: Minárovits János, a szakosztály korábbi elnöke, az Albacomp cég első embere belépett a klubirodába, odabiccentett a bent tartozkodóknak, majd indult volna tovább az elnöki szoba felé, amikor a sarokból, ahol addig újságírókkal beszélgetett, felé lépett egy magas, karcsú idegen. Minárovits előbb csak közömbösen köszönt neki is, majd két pillanattal később a ráismerés széles mosolya terült el az arcán: ennyi idő kellett, míg beazonosította a látogatót. Jöhetett a hátlapogatás, ölelés - ugyanez a jelenet néhány perccel korábban Nagy Gábor klubelnök és a vendég között szintén lejátszódott. Dmitrij Trusin ismét Fehérváron járt...
Nem volt, aki ne jegyezte volna meg, félelmetesen jól tartja "sportformáját", láthatóan egy deka súlyfölösleg nélkül, mint fénykorában. Az ősz hajszálak jelezték csak, Dino sem mai gyerek már... Eleganciája láttán szinte felesleges volt a kérdés, mivel foglalkozik, már ha nem diplomata. Üzletemberként nagy orosz cég képviselője, ennél többet nem nagyon beszélt munkájáról, de azt megtudhattuk, hogy utazgat, így került ezúttal Magyarországra. S ha már itt volt, megszervezték, hogy megnézze régi csapatát. Láthatott egy győztes Albacompot, egy csarnokban, amely az ő idejében még sokkal kisebb volt.
- Annak idején nem is volt ennyi nézőnk, általában ezer ember jött a meccsekre, most pedig, ahogy Gáborék mondják, két, háromezer között van a nézőszám. Örülök, hogy továbbra is ennyire népszerű itt a kosárlabda - mondta már a mérkőzés után a VIP-helyiségben, ahol (mert a biznisz az biznisz) egy tabletet használva már alighanem fontos ügyeire is rápillantott.
Kihagyni persze nem lehetett az alkalmat, hogy az angolul nyilatkozó Dinóval a régi időkről és saját későbbi karrierjéről is beszéljünk.
- Képtelenség egyetlen momentumot kiemelni, ha az itt töltött időről beszélek. Sok meccs, sok szép emlék... Inkább hadd mondjam általánosságban, hogy a legmeghatározóbb az emberek szeretete volt, akik imádták a csapatot, itthon és idegenben is szurkoltak nekünk minden meccsen. Ez számomra egész életem egyik legfontosabb élménye, hihetetlenül sokat jelentett. Amikor elmentem az Albacompból, még két évig kosaraztam egy újonnan alakult orosz csapatban, rangos bajnokságban. De a második év már nem volt igazán jó, éreztem, hogy ott kell abbahagyni. Az Albacomp a mi időnk után kezdett igazán szárnyalni, jöttek a bajnoki címek, tudtam róla, hiszen figyelemmel kísértem a csapatot. Nem sajnálom, hogy nem velünk jött össze, ez ilyen dolog, így hozta az élet.
A kosárlabdától nem szakadt el azonnal, több területen is tevékenykedett a sportágon belül. Előbb egy ügynökségnek dolgozott (még Fehérvárra is ajánlottak játékost), majd a legnagyobb moszkvai streetball-bajnokság szervezésében vett részt. Most viszont csak távolról figyeli a sportágat, így régi csapattársát, az Albacomp-szurkolók másik orosz kedvencét, Valerij Szizovot is.
- Szizivel még találkoztam otthon a fehérvári időszak után, és előfordul, hogy összefutunk a CSZKA meccsein. Õ előbb másodedző volt a Himkinél, jelenleg pedig a nagyobb moszkvai csapat egyik junior együttesét edzi.
Az utódok teljesítményéről annyit mondott, tetszett neki a Nyíregyháza elleni mérkőzés, az pedig nem is kérdés, hogy távolról is szurkol a minél jobb eredményért. S ha már utódok... Trusin büszke a fiára.
- Biztos sokan emlékeznek, amikor idejöttem Fehérvárra, itt totyogott velünk Andrej. Most fejezte be az egyetemet, huszonkét éves...
Itt volt, találkozott régi ismerősökkel - a fehérvári klubál és stábban magától értetődően, Matus Gábor, a korábbi játékostárs, jelenlegi edző fontos szerepet játszott a látogatás megszervezésében - még régi ellenfelekkel is, Sitku Ernőt, a nyírségiek negyvenéves centerét barátságosan vállon veregette. Játszottak egymás ellen... Feldobta a labdát, Alba-sállal a nyakában megnézte a meccset, kicsit nosztalgiázott, és vele azok is, akik már húsz éve is a csarnokba jártak. Többek között Dino Trusin miatt.
