A párttal, a néppel… – Eszmék és politikai mozgósítás a Kádár-korszakban című könyvet mutatták be csütörtökön a Mathias Corvinus Collegium Székesfehérvári Képzési Központjában. Pap Milán politológus kötetéből a fiatalabb generáció is megértheti, hogy miért "kellett" részt venni a május elsejei felvonulásokon, vagy hogy miért volt mindenki úttörő, amikor a KISZ-be és a MSZMP-be nem volt kötelező belépni?
A párttal, a néppel.. - Eszmék és politikai mozgósítás a Kádár-korszakban című könyv arra is keresi a választ, hogy a Kádár-korszakban hogyan és miféle ideológiai célokkal teremtették meg a politikai részvétel kereteit?
A párttal, a néppel.. - könyvbemutató az MCC-ben
A könyv árnyalja azt a közkeletű vélekedést is, hogy a Kádár-rendszer a sikereit elsősorban azzal érte el, hogy úgymond "békén hagyta" az embereket és egyfajta apolitikus, pragmatikus létet engedélyezett számukra. Kérdésünkre a szerző elmondta, hogy a Kádár rendszer apolitikusságának mítosza a Rákosi rendszerrel való szembeállításból született.
"Kutatásaim során azt láttam, hogy ennek az ellenkezője érvényesül, mert az úttörő korszaktól már vannak olyan politikai tartalmak, amibe folyamatosan be akarják vonni az embereket. Úgynevezett kevert stratégiákat alkalmaztak, a KISZ-nek például voltak olyan rendezvényei, ahol a politika került előtérbe és emellett ott volt persze a buli és az építőtábor is. Nem elsődlegesen a politikával próbálták bevonni a fiatalokat, sokkal inkább a bulival, de ennek ellenére domináns volt az az üzenet, hogy mit kell gondolni a rendszerről, vagy a világpolitika történéseiről" - mondta el a szerző. Pap Milán szerint az üzemekben, téeszekben is valamiféle "pszeudo-demokratikus" működés figyelhető meg, amit szövetkezeti, vagy üzemi demokrácia révén biztosítottak. Ebben volt propagandacél is, de arra is szükség volt ugyanakkor, hogy stabilabbá tegyék az egyes alrendszereket, mert Kádár számára elrettentő példa lehetett, hogy a Rákosi-rendszer hogyan billent meg egyik pillanatról a másikra.
Ravaszsággal gyúrt ideológia
"Az érdekelt, hogy a Kádár-rendszer diktatúrájának milyen eszmei vonulatai vannak? Sokáig úgy beszéltek erről, mint ami egy monolit képződmény, amiben van egy párt és megmondja, hogy mit kell csinálni, de a diktatúrák nem így néznek ki. Nem konszolidálható egy olyan rendszer, ami csak parancsokat osztogat, a meggyőzés sokkal fontosabb. Kádár személyisége is más, mint például Rákosié, nála nem csak a dogma, hanem a ravaszság és a józan paraszti ész is szerepet játszott az ideológia kialakításában. A PB irataiból lehetett látni, hogy Kádár nagyon jól tudja, milyen gondolatok vannak a magyar társadalomban és hogyan működnek itt a dolgok, amit még össze is kellett egyeztetni a szovjet érdekekkel. Kádár ebben volt igazán jó, tehát nem egy rendszeralkotó elméről beszélünk." - emelte ki a fiatal szerző arra a kérdésre válaszolva, hogy mi vonzotta a Kádár-rendszer mélyebb megismerése felé.
Elvesztett modernizációs versenyfutás
A beszélgetésen elhangzott, hogy a Kádár-rendszer diktatúrájának is égető szüksége volt legitimációra, arra, hogy minél több embert vonjanak be a politikai működésbe, hiszen annál stabilabb a rendszer. Pap Milán szerint azonban a legmeghatározóbb a "modernizációs kényszer" volt, az 50-es évekbeli állapotokból kellett kimozdítani az országot, megoldani a lakáshelyzetet a termelésnek alárendelve és működtetni a termelőszövetkezeteket, hogy ne kerüljön veszélybe az élelmiszer-ellátás. Modernizációs kényszerben volt nemcsak a Kádár-rendszer, hanem az egész kommunista blokk és ezt a modernizációs versenyfutást veszítették el a 80-as években, amikor az amerikaiak rákapcsoltak, felpörgették a modernizációt, hogy olyan helyzetbe hozzák a Szovjetúniót, amit nem tud tartani. "Erről óriási viták vannak, de úgy látom, hogy a rendszer bukásához ez vezetett el" - szögezte le álláspontját Pap Milán.
Miért volt szüksége a diktatúrának arra, hogy a társadalom minél több tagját bevonja politikai rendszerének működésébe?
A párttal, a néppel… – Eszmék és politikai mozgósítás a Kádár-korszakban című könyv választ ad olyan kérdésekre is, hogy miért "kellett" részt venni a május elsejei felvonulásokon? Miért volt mindenki úttörő, amikor a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe és a Magyar Szocialista Munkáspártba nem volt kötelező belépni? Miről döntött a termelőszövetkezet tagsága, és miért nem szólhattak bele a munkások az ipari termelés menetébe? Hogyan válhattak a Magyar Népköztársaság állampolgárai szocialista hazafiakká, és meddig kellett várni a szocialista nemzet kialakulására?
Végső kérdése, amelyre igyekszik választ találni, az, hogy miért volt egyáltalán szüksége a diktatúrának arra, hogy a társadalom minél több tagját bevonja politikai rendszerének működésébe?
A könyvbemutatón a szerzővel, Pap Milán politológussal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karának tudományos munkatársával Botos Máté, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense beszélgetett
