A Nemzeti Színházban vendégszerepel a fehérvári Vörösmarty Színház

 A tavalyi évadban Szikora János úgy gondolta, elérkezett az idő, hogy a magyar közönség is megismerje ezt a kivételes szellemi izgalmat tartogató művet. A megvalósítás örömeiről a következőket mondta: „1993-ban jelent meg magyarul a Színház című folyóirat mellékletében, bár ezt megelőzően kéziratban is megkaptam a darab fordítójától, Györffy Miklóstól. Amikor elolvastam, ugyanaz az érzés kerített hatalmába, mint amikor először olvastam Nádas Pétert, vagy amikor először forgattam Botho Strauss Az idő és a szoba című darabját. Miután elolvastam Musil művét, rögtön tudtam, hogy ez a darab az enyém. Ritkán került a kezembe olyan mű, ahol az érzéki és a szellemi ilyen szoros szimbiózisban működött volna együtt. Itt soha nem billen el a mérleg, nem lesz belőle perverzió, de nem lesz száraz filozófia sem. Én mindig az ilyen darabokat kerestem, mert azt hiszem, ehhez az egyensúlyhoz értek igazán. Azt viszont nem gondoltam, hogy ilyen sok idő fog eltelni a szándék és a megvalósítás között.”

 

A megvalósításra ugyanis több mint húsz évet kellett várni, de talán ennyi idő kellett ahhoz, hogy a megfelelő csapatot találja meg a műhöz. „Számomra Musil nem egy színdarab a sok közül. Azért rendeztem meg, mert szeretném megosztani azt a szellemi élményt, ami A rajongók olvasásából fakadt bennem, és egyben ráirányítani a figyelmet Musilra, a 20. század egyik legnagyobb szellemi óriására, aki sem életében, sem halála után nem élvezhetett olyan népszerűséget, mint mondjuk kortársa, Thomas Mann” – vallja a rendező.