A Nagyhét jeles napjairól

 

 Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja, a legnagyobb böjt és gyász ideje. A moldvai magyarok ezen a napon kiterítették a szöveteket, esztrét (kelengyét) a napra. Azt mondták, hogy többé nem fogja a moly. Egy másik hiedelem szerint ha ezen a napon napfelkelte előtt kiseperték az udvart, akkor egész évben a kígyó nem tudott oda bejönni.

 

 Nagyszombaton véget ér a negyvennapos böjt. Az éjjeli mise után már enni szabadott a húst. Ezen a nap is csak böjtös eledelt szabadott enni. Nagyszombat jellegzetes szertartása a tűzszentelés. A katolikus templomokban a gyertyát, a feltámadó Krisztus jelképét a megszentelt tűz lángjánál gyújtják meg. Az előző évi virágvasárnapi szentelt barkára csiholnak tüzet,és ennél gyújtják meg a gyertyát. A hívők ügyelnek arra, hogy ők is meggyújtsanak egy-egy gyertyát, amit égve haza is visznek. Ennek a napnak a vallásos szertartása a feltámadási körmenet, melyet a középkorban húsvét hajnalán tartottak, de az újkorban az egyház előre hozta nagyszombat estéjére. A szertartás keretén belül sor kerül a tűz meggyújtására, a körmenetre, ami a templom megkerüléséből áll a hívek által, miközben énekelnek és imádkoznak. Ezen a napon be kell fejezni a nagytakarítást, az ünnepi ételek elkészítését, és tisztálkodni kell. A tojásfestést is ezen a napon végzik el.