A náci népírtás áldozatául esett Grosz Bernátra és családjára emlékeztek

Grosz Bernát (Székesfehérvár, 1868. március 15. – Auschwitz, 1944. június 17. ), a Fekete Sas Szálló egykori tulajdonosa, Székesfehérvár első mozijának építtetője volt.

Grosz Bernát aktívan részt vett a helyi közügyek intézésében, 25 éven keresztül volt városi képviselő, de tevékenyen részt vállalt az országos közéletben is. A köztiszteletben álló vas- és gépkereskedő a kultúra lelkes támogatójaként, mecénásaként is ismert. Utolsó lakhelye a híres Fekete Sas Szálloda volt, amely 1909-től állt a tulajdonában. Innen hurcolták el őt és családját 1944-ben.

A Fekete Sas Társaság kezdeményezésére a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és Gunter Demnig szobrászművész Grosz Bernát és felesége, valamint a többi székesfehérvári áldozat emlékére botlatókövet helyezett el a szálló épülete előtt.

A Gunter Demnig szobrászművész által betonból készített, felső oldalán rézlappal applikált emlékjelet csendes ünnepség keretében helyezték el, ahol felolvasták a holokauszt áldozatául esett család tagjainak neveit, születési és halálozási dátumait is. Az ünnepségen részt vett a botlatókövek alkotója, Gunter Demnig német képzőművész, Radnóti Zoltán főrabbi, a Budapesti Zsidó Hitközség Rabbisága igazgatója, valamint Cser-Palkovics András polgármester is.

Radnóti Zoltán főrabbi a botlatókő elhelyezését követően Jeremiás próféta szavaival emlékezett: "Állíts magadnak jelzőoszlopokat, rakj le útjelzőket, ügyelj az országútra, az útra, amelyen elmentél!" (Jer. 31,21)

"Ezt tettük mi is, útjelzőt raktunk le, ami szívünket arra fordítja, hogy ránézzünk, elolvassuk a neveket, elgondolkodjunk rajta, mi is történt itt. Ez a mi dolgunk nekünk, emlékezőknek zsidókként, vagy nem zsidókként." - mondta Radnóti Zoltán főrabbi, aki ezt követően a Kádist imádkozta el, ami a zsidó vallásban a legszentebb imák egyike és amelyet a gyászolók 11 hónapon keresztül mondanak elhunyt szeretteikért.

A megemlékezést követően Váczi Márk vezetésével városnéző séta indult Zsinagógától zsinagógáig címmel.