-
Gyertyaszentelő a Székesegyházban
Február 2-án hétfőn, Urunk bemutatásának ünnepén, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, 16 óra 30-kor közös zsolozsmát, majd 17 órától koncelebrált ünnepi szentmisét tartanak a Székesegyházban. A Megszentelt élet világnapján együtt imádkozhatnak a hívek a szerzetesekkel, szerzetesnővérekkel, a Prohászka Imaszövetség tagjaival és a plébániákon működő közösségek és a lelkiségi mozgalmak képviselőivel.
2026.01.31. -
Emberi sorsok a Don-kanyarban
A 2. magyar hadsereg tragédiájának hátterével, a magyar honvédek történetének máig ható üzenetével ismerkedhettek meg a fiatalok pénteken a Vármegyeházán, ahol Illésfalvi Péter történész tartott szemléletes előadást. A fiatalokat Vargha Tamás honvédelmi miniszterhelyettes, Székesfehérvár országgyűlési képviselője és dr. Tanárki Gábor főispán köszöntötte
2026.01.30. -
Emberi sorsok a Don-kanyarban
Rendhagyó történelemórát tartottak a Vármegyeházán. A középiskolás diákok a Don-kanyar tragédiájának történelmi hátteréről hallhattak előadást, valamint mini kiállítás keretében tekinthették meg a katonai egyenruhákat és felszereléseket.
2026.01.30. -
Mezőföld tánchagyományai
Béresek nyomában címmel a Mezőföld hagyományait idézték meg a Táncházban. A koreográfiákat Majoros Róbert és Majorosné Szabó Veronika jegyzi.
2026.01.30.
A mindig új utakat kereső művészre, Lendvai Antalra emlékeztek
A rendhagyó vernisszázson Lendvai Ágnes, a művész felesége a gyermekkortól indulva, rövid fejezetekben emlékezett meg Lendvai Antalról.
Lendvai Antal grafikus, festő 1949-ben született Székesfehérváron. Édesanyját korán, négyévesen veszítette el. A gyermek magányossága, vágyakozása később meg is jelent képein. Akik ismerték, nagyon tehetségesnek tartották, ám a körülmények nem tették lehetővé, hogy továbbtanuljon a főiskolán. Elvégezte a Kirakatrendező Iskolát, majd nyomdai grafikusként dolgozott. A festmények és grafikák mellett reklámgrafikával is foglalkozott, valamint könyvillusztrációkat, animációs filmeket és diaterveket készített.
A most nyílt kiállításon a reprodukciók között láthatóak azok a szürrealisztikus hatású képek is, amelyeknek szereplői többnyire magányos, védtelen és kiszolgáltatott idős emberek, gyerekek vagy állatok. Emberi sorsokat, életérzéseket mutat be az elhagyott, használaton kívüli, „kiszolgált” tárgyakkal. Tehetségét elismerték és méltatták. Már a pályája elején őstehetségnek nevezte őt Borlói Rudolf zeneszerző, a zeneiskola egykori igazgatója. A székesfehérvári művészélet meghatározó alakja, művésztanára, Áron Nagy Lajos egy kiállítás alkalmával azt mondta neki: „Tónikám, ezt nem itt kellene bemutatni, hanem Európában.”
Grafikai technikájára az anyagok sokfélesége, és az aprólékos kidolgozás jellemző. Kifinomult rajzstílusát a 80-as évekbeli találmányával fejlesztette tovább, amelyet eredetileg a rajzfilmkészítés technikai megújításához dolgozott ki. A megemlékezésen elhangzott, a lovak ábrázolása az egyik kedvenc témája volt, és nevéhez fűződik az az újítás, ahogy a fehér hátterű képeken a keretet és az üvegfelületet is a kép részének tekinti. Az UNESCO rajzpályázatán aranyérmet nyert, számos kiállítást rendezett mind Székesfehérváron, mind világszerte. Utolsó kiállítására az Egyesült Államokban, Dallasban került sor. Kritikusai gyakran nevezték a grafika Pavarottijának, művei már életében a legnagyobb hazai alkotók közé emelték, ám 1995-ös halála után is ápolják életművét, emlékét.
A Gárdonyi Géza Művelődési Házban és Könyvtárban augusztus 6-ig látogatható a reprodukciókból összeállított tárlat.