A mindig új utakat kereső művészre, Lendvai Antalra emlékeztek

A rendhagyó vernisszázson Lendvai Ágnes, a művész felesége a gyermekkortól indulva, rövid fejezetekben emlékezett meg Lendvai Antalról.

Lendvai Antal grafikus, festő 1949-ben született Székesfehérváron. Édesanyját korán, négyévesen veszítette el. A gyermek magányossága, vágyakozása később meg is jelent képein. Akik ismerték, nagyon tehetségesnek tartották, ám a körülmények nem tették lehetővé, hogy továbbtanuljon a főiskolán. Elvégezte a Kirakatrendező Iskolát, majd nyomdai grafikusként dolgozott. A festmények és grafikák mellett reklámgrafikával is foglalkozott, valamint könyvillusztrációkat, animációs filmeket és diaterveket készített.

Lendvai Antal festő-grafikus munkáiból nyílt kiállítás a Gárdonyi Géza Művelődési Házban

A most nyílt kiállításon a reprodukciók között láthatóak azok a szürrealisztikus hatású képek is, amelyeknek szereplői többnyire magányos, védtelen és kiszolgáltatott idős emberek, gyerekek vagy állatok. Emberi sorsokat, életérzéseket mutat be az elhagyott, használaton kívüli, „kiszolgált” tárgyakkal. Tehetségét elismerték és méltatták. Már a pályája elején őstehetségnek nevezte őt Borlói Rudolf zeneszerző, a zeneiskola egykori igazgatója. A székesfehérvári művészélet meghatározó alakja, művésztanára, Áron Nagy Lajos egy kiállítás alkalmával azt mondta neki: „Tónikám, ezt nem itt kellene bemutatni, hanem Európában.”

Grafikai technikájára az anyagok sokfélesége, és az aprólékos kidolgozás jellemző. Kifinomult rajzstílusát a 80-as évekbeli találmányával fejlesztette tovább, amelyet eredetileg a rajzfilmkészítés technikai megújításához dolgozott ki. A megemlékezésen elhangzott, a lovak ábrázolása az egyik kedvenc témája volt, és nevéhez fűződik az az újítás, ahogy a fehér hátterű képeken a keretet és az üvegfelületet is a kép részének tekinti. Az UNESCO rajzpályázatán aranyérmet nyert, számos kiállítást rendezett mind Székesfehérváron, mind világszerte. Utolsó kiállítására az Egyesült Államokban, Dallasban került sor. Kritikusai gyakran nevezték a grafika Pavarottijának, művei már életében a legnagyobb hazai alkotók közé emelték, ám 1995-ös halála után is ápolják életművét, emlékét.

A Gárdonyi Géza Művelődési Házban és Könyvtárban augusztus 6-ig látogatható a reprodukciókból összeállított tárlat.