„A mese maga az ember" - telt ház volt Berecz András mesemondó estjén

„A magyar nép ízlése, tempója olyan, hogy semmit sem tud hozsannázni, dicsérni, így a házasságot sem, hanem mindig finoman utal rá, hogy ennél jobb találmány nincs párkapcsolatban.

A magyar csak csipkelődve, görbén tud dicsérni.

Amihez sok köze van a népnek és ragaszkodik hozzá, azt sok réteg alatt közli; eleganciával, tréfával. Ez a mese észjárása. Lesz olyan, aki elsőre azt fogja hinni, hogy a házasságról le akarom beszélni. Majd pediglen ha hazamegy, rájön, hogy nem így van. De van olyan hosszú mese is, amelyben a csodálatos egymásra találás önmagában is a házasság himnusza.” - emelte ki előadása előtt Berecz András.

„Édesanyám jól beszélő, nagy fantáziájú valaki volt és mivel nem volt vetélytársa - keveset hallgattunk rádiót, tévénk pedig nem volt - ezért ez a mesterség rám zuhant. A dolgokat bolondosan megfogalmazni neki kedves mestersége volt.

Élére állítani minden szót, szőr ellenében simogatni - ezt örököltem és viszem is tovább. Jó szívvel adta, jó szívvel fogadtam el tőle és úgy érzem, hogy itt bujdosik bennem, a zsigereimben.

A sok mese együtt maga az ember. Alig van olyan vágya, álma az emberiségnek, amelyik valamelyik népdalban, népmesében ne volna ott. A mesék együtt a titokzatos Isten arca, az ember. Mert az ő hasonlatosságára teremtett minket.

Ez együtt annyira megbecsülendő, hogy aki a közelébe kerül, a kalapját leemelheti, mert ez az emberiség maga. Egymáson próbálták ki, évezredeken keresztül. Ami nem volt jó azt kihagyták, ami jó volt azt még meg is hizlalták.” - tette hozzá a Kossuth-díjas ének- és mesemondó.