Ebben az évben Székesfehérvár számos tanújelét adta annak, hogy a természet védelme igenis összeegyeztethető egy nagyváros mindennapjaival. Év elején védett lett a Jancsár-völgy és az Aszal-völgy, majd napvilágra kerültek azok a tervek, melyek a Sóstó rehabilitációját, hosszú távú fennmaradását szolgálják. Nemrégiben a Közgyűlés megszavazta egy újabb értékes természeti kincs, a Máriamajori-erdő és a Nagy-völgy helyi védelmét. Magyarország nagyvárosai között ez a céltudatos, eltökélt természetvédelem egyedülálló és példaértékű!
Lösztölgyes nyár elején.A Máriamajori-erdő és a Nagy-völgy a város határának északkeleti szélén húzódik. Az újdonsült helyi természetvédelmi terület két részből áll. Észak-déli irányban hosszan húzódik a Máriamajori-erdő, majd erre merőlegesen kelet felé halad a Nagy-völgy. Egy-egy magasabb pontról tisztán láthatók Pátka házai, a Pátkai-víztározó, de még Lovasberény templomtornyai is. A terület (és a hajdani Máriamajor épületeiben élő néhány család) valamikor csakugyan Pátkához tartozott, 1960 óta azonban Székesfehérvár része. Az erdők fennmaradása mindenütt a meredek lejtőknek köszönhető, emellett az elzártság, illetve a katonaság jelenléte (távközlési állomás, lőszerraktár) is hozzájárult, hogy néhány erdőrészlet gyönyörűen átvészelte az elmúlt évtizedeket.
Kisvirágú hunyor a Nagy-völgyben.A Fejér megyei löszgyepeken, löszvölgyekben több olyan védett növényfajt találunk, melyek eredetileg a Mezőföldet borító tölgyerdőkben éltek. Sajnálatos módon a tölgyeket az ember már szinte mindenhonnan kiirtotta, a gazdag aljnövényzetű, cserjékben bővelkedő lösztölgyesek parányi, egymástól elszigetelt foltokban maradtak csak fenn. Ezért akkora jelentőségű, hogy Simon György a 2000-es években felismerte a Máriamajori-erdő és a Nagy-völgy értékét: talán a négy megye területére átnyúló Mezőföldön sehol másutt nem találni ekkora összefüggő, természetes állapotú lösztölgyest! A növénytani és állattani felmérések nem csupán tudományos értékűek; ez alapján készült el a védetté nyilvánítási javaslatot, amelynek révén Székesfehérvár egy újabb védett területtel lett gazdagabb.
A legkorábban ébredő virágok egyike a kisvirágú hunyor, melynek csodálatos állománya él a Nagy-völgyben.Az erdőkben cser- és molyhos tölgyek, gyertyánok, mezei juharok nyújtózkodnak az ég felé, alattuk tatárjuharok, virágos kőrisek alkotnak második lombkoronaszintet, a cserjéket galagonya, vadrózsa, kökény, kecskerágó, sóskaborbolya, cserszömörce képviseli. Ez alatt a sokszínű fásszárú növényzet alatt lelnek otthonra a lágyszárúak. A tavasz előrehaladtával megjelenik az ibolya, a salátaboglárka, az odvas keltike, a bogláros szellőrózsa. Védett orchideaféléink közül sűrű erdőkben él a békakonty, a néhány megmaradt gyepfolton találjuk a bíboros kosbort. A tisztások szélén nyár elején rózsaszín virágait kitárva illatozik a nagyezerjófű és a macskahere, illetve a szirmain különleges, kínai írásjelekre emlékeztető rajzolatot viselő szennyes ínfű. Egy meredek lejtőn még a szélben lengedező árvalányhajakban is gyönyörködhetünk, ami különösen azért megkapó látvány, mert a háttérben sűrű tölgyerdő sötétlik.
A Máriamajori-erdőben és a Nagy-völgyben rengeteg állatfaj él. Gyakori a szarvasbogár, az erdei hangyák, de él itt a hegyvidékekre jellemző havasi cincér is.
A magas fákon költ az egerészöly, a karvaly és a holló; néhány éve még a fokozottan védett darázsölyv is fészkelt itt.A vaskos, korhadó fatörzseken fekete harkály és nagy fakopáncs dolgozik, otthont teremtve seregélyeknek, cinegéknek és más odúlakó énekesek sokaságának. A lombkoronában építenek fészket a pintyfélék: erdei pinty, zöldike, meggyvágó. Alacsonyabban, sűrű bokrok szövevényében költ a citromsármány, a mezei poszáta és a tövisszúró gébics. A szántókkal körbevett erdőkben találnak menedéket az őzek, szarvasok, de az aranysakál is előfordult már. A háborítatlan erdők magas tölgyein minden évben megpihen egy-két, hazánkon átvonuló halászsas, amelyek a közeli Pátkai-víztározóra járnak halat fogni.
A Máriamajori-erdő télen.
A 135 hektáros területnek sajnos nem minden részén ilyen idilli a kép. Több helyen vannak kiterjedt akácosok és kisebb fenyvesek; fontos lenne ezek helyett tölgyest telepíteni. Veszedelmesen terjednek olyan özönfajok, mint a mirigyes bálványfa és az aranyvesszők. A megmaradt gyepfoltok cserjésednek, záródnak, fajkészletük romlik, szükséges volna évente néhány hétig jószággal legeltetni őket. Feladat tehát bőven van a természetvédelem számára. Az első, legnagyobb akadály azonban már elhárult, így Székesfehérvár védett területeinek listája újabb értékes taggal bővült.
Bővebben a város legújabb védetté nyilvánított területéről a „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány honlapján olvashat!