A Holokauszt magyarországi áldozataira emlékeztek Székesfehérváron

Fotók: Simon Erika és Molnár Artúr

Székesfehérvár Önkormányzata és a Székesfehérvári Zsidó Hitközség közösen emlékezett meg a népirtás áldozatairól. Az Óvoda utcai Izraelita temető előtt a Holokauszt áldozatainak emlékművénél Székesfehérvár polgármestere Cser-Palkovics András mondott megemlékező beszédet, majd Neubart Istvánnal, a hitközség elnökével, Simon László kormánymegbízottal, Tanka Csabával a Fejér Megyei Közgyűlés alelnökével és Miklovich János ezredessel közösen helyeztek el koszorút az emlékműnél.

A Holokauszt magyarországi áldozataira emlékeztek Fehérváron

Az Országgyűlés 2000-ben meghozott döntése értelmében 2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása.

A kiűzetésre és halálra ítélt embereket Fehérváron is a „gettógyűjtőházakba” zárták, majd 1944. június 6-án a város peremére, a vasútállomás melletti Szabó-téglagyárba hurcolták. A téglagyárban 1944. június 10-e és 13-a között semmilyen élelmezés nem volt és már itt többen öngyilkosságot követtek el. Az itt összegyűjtött 2743 zsidó ember végső elszállítására június 14-én került sor. Az útra fejenként 2 kg kenyeret és 0,25 kg margarint osztottak. A hitközségi feljegyzések 2866 személy kiszállítását rögzítették. Közülük 1850 székesfehérvári lakos volt. Az üldöztetések következtében a zsidó túlélők száma Fehérvár lakosságának töredékét, mindössze 0,6 százalékát tette ki: 131-en vergődtek vissza a koncentrációs táborokból, 119-en pedig a munkaszolgálatból.

Magyarországon az 1941-es népszámlálás 725 ezer izraelitát mutatott ki a revíziós lépések után megnövekedett területű országban. Kétharmaduk meghalt a munkaszolgálat, a deportálások, a tudatos népirtás következtében. A vidéki zsidóság gyakorlatilag teljesen megsemmisült, a Budapesten élők közül mintegy 100 ezren menekültek meg.

Megemlékező beszédében dr. Cser-Palkovics András polgármestere úgy fogalmazott: „Amikor a történtekre gondolunk, talán el sem hisszük, hogy ember tette ezt emberrel! De miután tette, emlékeznünk kötelesség! Emlékeznünk kell az áldozatokra, nem elfelejtve, hogy az áldozatok hús-vér emberek, családok, barátok voltak. Több mint 650 család! Azokban az utcákban éltek, ahol mi is nap, mint nap járunk…összeterelték, majd elszállították őket, hogy a nagy többségük soha ne térhessen vissza. Vagy ha mégis hazatért, olyan fizikai és lelki sérülésekkel, amelyek nemcsak az ő életüket, hanem az utódaikét is befolyásolták, meghatározták. Ennek nem szabadott volna megtörténnie!”

A megemlékezés késő délután a Zsinagóga emlékműnél folytatódott, ahol a Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola tanulói adtak műsort. Gyetvai András a Keserves című művet adta elő népi hegedűn, majd Keresztesi Boglárka tolmácsolta egy holokauszt túlélő, Beck Jenőné született Váradi Erzsébet „És mégis…” című versét.

A műsort emlékező beszédek követték. Csanády László polgármesteri kabinetvezető a székesfehérvári veszteségekre, a túlélőkre és a lerombolt zsinagógára emlékeztetett. Szólt Dr. Komlós Ottó rabbiról, aki a holokausztban elpusztított Hirschler Pál utódaként, a látszólag reménytelen helyzetbe érkezett Székesfehérvárra. Nemcsak a múltat látta maga mögött, hanem a még alakítható jövőt is maga előtt, és a pusztuló zsinagóga még álló falai között mondta el A halk suttogás hangjai című székfoglaló beszédét 1947. június 8-án. A vele történteket tükrében Csanády László úgy fogalmazott: „…emlékeznünk kell, kötelesség! De Komlós Ottó élő példáján át megtanulhatjuk, hogy emellett legalább olyan komoly kötelességünk a bizakodás, és bizakodva tekinteni a jövőbe.” A rabbitól idézett gondolattal zárta beszédét: “A kegyelet érzése volt szavaimnak kezdete, a hála és imádság a záróköve.”

„Nem volt értéke az emberi életnek a holokauszt idején, amikor 6 millió európai, 600 ezer magyar áldozata lett a népirtásnak. Ezeknek a számoknak brutalitása sokkolóan hat, több, mint amennyit ép ésszel felfoghatunk. Ezek a számok megtestesülései az emberi szellem gyengeségének, ezek a számok a gonoszság és előítélet arcai.” - mondta Neubart István, a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke Rendkívül fontosnak nevezte a mai generáció oktatását. „Mi azért vagyunk felelősek, hogy szembenézzünk a múlt tanulságaival… Felelősségtudatot kell ébreszteni, amely a jövőre irányul. Minden korosztályban létrejöjjön az erkölcsi tartás, egyéni felelősségtudat, amely nélkül nem lehetünk biztosak abban, hogy a népirtáshoz vezető folyamatokat el tudjuk kerülni.” 

A résztvevők a Zsinagóga emlékműnél is koszorúzással, virágok és kövek elhelyezésével tisztelegtek a holokauszt magyarországi áldozatai előtt. Közösen koszorúzott Tanka Csaba, Csanády László, Neubart István, Miklovich Menyhért János valamint dr. Dienesné Fluck Györgyi tanácsnok, önkormányzati képviselő és Dancs Norbert, a Székesfehérvári Járási Hivatal hivatalvezetője.