A hazatért Kossuth - közgyűlési megemlékezés a 125 esztendeje történtekről

Megemlékezéssel indult Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlésének pénteki ülése. A 125 esztendeje elhunyt Kossuth Lajosról, az őt a városhoz kötő eseményekről és a halála után tartott fehérvári gyászközgyűlésről is megemlékeztek, dr. Demeter Zsófia beszámolójával és korabeli dokumentumok alapján. A jelenlévők még egy fehérvári szövegezésű Kossuth-nótát is elénekeltek közösen.
2019.03.22. 10:55 |
A hazatért Kossuth - közgyűlési megemlékezés a 125 esztendeje történtekről

125 esztendeje, 1894. március 20-án halt meg Kossuth Lajos. 1849 után életében már soha nem térhetett haza Magyarországra. Ennek ellenére a magyarság nem felejtette őt, tisztelete jeléül Székesfehérvár is díszpolgárává választotta egykor. Máig a Városházán látható az ennek tiszteletére készült, őt időskorában ábrázoló portré.

A festmény pénteken a Díszteremben állt, a Közgyűlés pedig megemlékezéssel indult a jubileum emlékére: 1894-ben Székesfehérváron is megállt az a vonat, amely Kossuth Lajos koporsóját hazaszállította, az akkori képviselőtestület pedig gyászközgyűléssel is megemlékezett az emigrációban élt nemzeti óriásról. Életében is sok kötődése volt városunkkal Kossuthnak, ezeket is felelevenítette dr. Demeter Zsófia. A nyugalmazott múzeumigazgató, Székesfehérvár újkori történetének kutatója érdekes, korabeli dokumentumokkal és emlékekkel tűzdelt előadást tartott a Díszteremben.

Kossuth Lajos sok szállal kötődött élete különböző korszakaiban Székesfehérvárhoz – mondta el dr. Demeter Zsófia. Kiemelte Meszlényi Rudolfot és feleségét, Kossuth Zsuzsannát, valamint felelevenítette, hogy a város színeiből készült az a koszorúszalag, amelyet Akóts János küldöttként vitt ki New York-ba a Kossuth-szobor avatásakor.

Elhangzott, hogy a „magyarság Mózesének” is titulált Kossuth 92 esztendőt élt, ebből a legtöbbet (1849-től) emigrációban – egy idő után hontalanként. Még amikor elindult a folyamat, hogy aki 10 éven belül nem hajlandó hazatérni a szabadságharc leverése után, az elveszti az állampolgárságát, akkor azt vallotta: „A nemzet örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet s lesz.”

A történész előadásában felelevenítette: 1888. augusztus 27-én Tóth Artúr javasolta, hogy a város válassza díszpolgárává Kossuth Lajost. Az erről szóló oklevelet Károlyi Gábor vitte el Kossuthnak. Ezt követően készült el portréja, amely ma is a Városházán van, és a feljegyzések szerint „egyedüli alkotásként az egykori városi közgyűlési termet díszítette”. A festményt 1892. szeptember 16-án avatták fel.

1889. június 5-én 845 magyar látogatta meg Kossuth Lajost Turinban – amelyben fehérváriak is voltak -, két különvonat vitte őket, a végcél a párizsi világkiállítás volt. Ekkor már 87 éves volt Kossuth, mégis energikus, mindenkire hatással lévő személyiségét emelték ki a látogatók.

92 esztendős korában halt meg, ennek híre rekordsebességgel érkezett meg minden magyarok lakta helyre. Érdekességként dr. Demeter Zsófia az 1894. március 24-i Fejér Megyei Napló mutatványszámát mutatta be, amelynek készítése közben érkezett Kossuth Lajos halálhíre, így bekerült a lapba. De ez a lapszám valójában nem jelent meg, csak programközlőnek és előfizető-szerzőnek készült mutatóban.

Elhangzott: a fehérvári Meszlényi Lajos is résztvevője volt annak az állami küldöttségnek, amely Kossuth koporsóját átvették, hogy hazahozzák. Végrendelete nem volt, de azt kinyilvánította, hogy feleségével és lányával együtt kíván nyugodni – ezért az ő földi maradványaikat is exhumálták és hazahozták.

Székesfehérváron március 24-én, a Városházán gyászközgyűlést tartottak, március 30-án pedig a Kossuth Lajos koporsóját szállító vonat érkezésére készültek. A gőzmozdonyok vízvétel miatt egyébként is megállnak a fehérvári állomáson, de a gyászvonat mindenképpen megállt volna. Március 30-án 11 óra 47 perckor érkezett meg – előtte az akkor még Megyeház utca 17. alatti evangélikus templomban jöttek össze, itt hangzott el az imádság is: „… aki nekünk hazát adott, s ő hazátlanul bujdosott.”

Óriási tömeg várta Budapesten, egyszerű kőlap nevével jelezte, hol nyugszik. Évekkel később készült el a mauzóleum – zárta előadását dr. Demeter Zsófia. A pénteki ülésen a megemlékezés végén a közgyűlés tagjai és valamennyi jelenlévő közösen énekelt el egy Kossuth-nótát (az eredeti dallamra költött szöveggel):

„Fehérvárról jött a levél
Kossuth Lajos örömére.
A Kossuthnak örömére,
A németnek forr a mérge.
Éljen, a magyar szabadság!
Éljen a haza!”

A Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára segítségével egy rögtönzött kiállítás is emlékezik Kossuth Lajosra. Az emeleti vitrinekbe dr. Kovács Erzsébet adományából is bekerült több értékes darab. Így a gyűjteményben láthatóak képek a ravatalról, gyászkokárda, viráglenyomatok, korabeli dokumentumok. Ezek április 1-jéig láthatóak a Városháza emeleti folyosóján.