Kevés olyan „férfiú” van Magyarországon, aki életében legalább egyszer ne próbált volna „gombozni". A gombfoci szép lassan sportággá nőtte ki magát, Székesfehérvár pedig híres arról, hogy a Szabadművelődés Házában gyakorló asztali labdarúgók között mindig akad egy „csiszolatlan gyémánt”. Az utóbbi évek legjobb utánpótlás versenyzője Virág Ferenc szinte észrevétlenül lépett a felnőttkor előszobájába, a közelmúltban pedig Portugáliában tanította a sportág alapjaira vendéglátóit.
Kevés olyan „férfiú” van Magyarországon, aki életében legalább egyszer ne próbált volna „gombozni". A gombfoci szép lassan sportággá nőtte ki magát, Székesfehérvár pedig híres arról, hogy a Szabadművelődés Házában gyakorló asztali labdarúgók között mindig akad egy „csiszolatlan gyémánt”. Az utóbbi évek legjobb utánpótlás versenyzője Virág Ferenc szinte észrevétlenül lépett a felnőttkor előszobájába, a közelmúltban pedig Portugáliában tanította a sportág alapjaira vendéglátóit. Mikor és hol ismerkedtél meg az asztali-labdarúgással? Először 2000-ben, 12 évesen találkoztam először a sportággal, iskolatársam és későbbi klubtársam Végvári Laci hívott el egy versenyre. Rendkívül megtetszett, hiszen a labdarúgást nagyon szeretem, és ez végül is kicsiben olyan, mint az igazi foci. Sokan talán nem is tudják, hogy asztali-labdarúgás a játékos és gondolkodó ember sportja, az összecsapások, a két játékos közötti küzdelem a szellem és a fizikum tréningje, és az asztalon aratott győzelem éppen olyan öröm, mint minden pályán aratott győzelem.
Pályafutásod első éveiben komoly sikereket értél el... Már a második versenyidényben sikerült három amatőr kategória győzelmet aratnom, de az ifjúságiak között is szereztem ezüstérmet.
Térjünk át a közelmúltra, hiszen néhány évig nem keserítetted a honi pontvadászatban az ellenfeleket... Három évre Portugáliába, Lisszabonba költöztem családommal, ott jóformán ismeretlen a gombfoci, ezáltal úgy tudtam gyakorolni, hogy próbáltam megismertetni a helyiekkel a sportágat. Kisebb-nagyobb sikerrel népszerűsítettem, először elsősorban baráti körben játszottunk, ám ez kevés volt ahhoz, hogy tömegsporttá válhasson.
Mondhatjuk azt, hogy így azért valamennyire edzésben tudtál maradni?Természetesen, hiszen nemcsak sport, hanem hobbi is számomra, és amikor tehettem gyakoroltam. Az összes felszerelésemet kivittem magammal, úgy érzem ennek kézzel fogható eredménye is lett, a sok kihagyás sokak szerint nem látszik a teljesítményemen.
A játékon kívül immár külön tanulmány is öregbíti ezt az „ősmagyar” sportágat! Amikor kikerültem már az első tanévben szakdolgozatot kellett írni a gimnáziumban, szabadon választott témában. Én a gombfoci mellett döntöttem, teljes körű anyagot készítettem, fotókkal, ábrákkal, illusztrációkkal. Ennek a végén az lett az eredménye, hogy a portugáliai népszerűsítésen túl a Magyar Asztali-labdarúgó Szövetség honlapjára is angol nyelvű sportág bemutatóként kikerült.
A portugálokat mennyire érintette meg a gombfoci? A portugálokról azt kell tudni, hogy életükben az első három helyet a foci foglalja el, aztán következik minden más, azaz a család és a pénz. Igazán mondhatom tetszett nekik, ám sajnos mégse sikerült annyira megkedveltetnem velük, hogy hirtelen országos méretűvé váljon. Hobbiszinten azonban szívesen eljátszogattak.
Az NB I-es MÁV Előre színeiben versenyzel, mit vársz az idei szezontól?Úgy érzem a benntmaradás mindenképpen teljesíthető, bár nem lesz könnyű, szeretnék előbb-utóbb a kezdőcsapat stabil tagja lenni, és sikeresen szerepelni.
Ha a gombfoci, a számítógép és a lányok között rangsort kellene felállítanod, hányadik helyre tennéd a gombfocit?Nehéz kérdés, ám ha muszáj sorrendbe állítani, akkor a gombfoci és a lányok mindenképpen az első helyre kerülnének. Itt már nem tudnék nagy különbséget tenni…
Fehérvári Sport - Káldor András
