A Vörösmarty Színház igazgatói posztját 2012-től egészen 2025-ig töltötte be Szikora János. Az ő nevével fémjelzett korszakot mutatja be reprezentatív formában az a ‘vaskos’ könyv, amelynek bemutatóját hétfőn este tartották a Városházán.
A megjelenteket Bakonyi István köszöntötte, örömét kifejezve, hogy a Városháza Dísztermében nem csak a színházhoz értők vannak jelen, hanem a nézők közül is sokan eljöttek.
13 évad Székesfehérváron könyvbemutató a színházban
Az irodalomtörténész átadta a szót dr. Cser-Palkovics András polgármesternek, aki kiemelte, a város, de a régió szempontjából is kiemelkedő, meghatározó volt az elmúlt 13 év. Megköszönte Szikora Jánosnak, hogy a könyvbemutatót a Díszteremben tarthatják, hiszen a város ezzel is tiszteleghet Székesfehérvár friss díszpolgárának munkássága előtt.
A polgármester a számos meghatározó előadás közül személy szerint a Cserhalmi György rendezte „Tizenkét dühös ember”-t idézte fel, amely – ha nincs Szikora János – nem valósulhatott volna meg Székesfehérváron.
„Köszönöm, hogy a színház vezetősége és számos társulati tag is eljött erre a beszélgetésre, és köszönet illet mindenkit, aki ebben a több mint egy évtizedben részt vett a színház életében, mert nélkülük ez a kötet sem lett volna ilyen vaskos. Van tehát mire építeni a következő időszakban!” – jelentette ki dr. Cser-Palkovics András.
A 13 évad Székesfehérváron című, igényes kiadású kötetet Szabó Attila, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet igazgatóhelyettese szerkesztette.
A kötet gerincét, tulajdonképpeni rendezőelvét Vakler Lajos újságíró kiváló, precíz és érdekes beszélgetései adták, a legemlékezetesebb előadások leírását fiatal színháztörténészek munkacsoportja végezte az említett intézet szakmai irányításával. A kiváló fotók pedig Kiss László, Mándi Emese, Cserta Gábor, Simon Erika, Molnár Artúr, Fehér Gábor és Wágner Csapó József látásmódját dicsérik.
Bakonyi István, aki a színpadon Szikora János leköszönt igazgatóval, Szabó Attilával, a kötet szerkesztőjével és Bagó Bertalan rendezővel beszélgetett, elsőként felidézte, hogy 2012 előtt Szikora János számos színházban dolgozott rendezőként, igazgatóként is, mielőtt 2012-ben a Vörösmarty Színház igazgatójává választották. „Betöltötte-e ez a 13 év azt, amire számított?” – tette fel a kérdést a búcsúzó színidirektornak. „Szorongva ültem a Díszterem ajtaja előtt, s hallgattam, amikor a szavazásra felszólító közgyűlési gong visszaszámolt. Aztán amikor megtudtam, hogy ellenszavazat nélkül választottak meg, hatalmas boldogság szakadt rám. De már az első pillanattól tudtam, hogy ha valami maradandót szeretnék alkotni, ahhoz egyedül kevés leszek.” – jött a válasz a direktortól.
„Ha szerénytelenség nélkül ki szabad valamit emelni, az talán az a képességem, hogy ebben a több mint egy évtizedben sikerült egymástól teljesen különböző egójú, tehetségű, világnézetű embereket egyben tartani, s egy közös cél felé terelni. Ilyen művészi konvergáció nélkül Az ember tragédiája sem valósulhatott volna meg. Hargitai Iván, Horváth Csaba és Bagó Bertalan, plusz a társulat olyan erő volt, amit az elmúlt 40 évben soha előtte nem tapasztaltam, köszönet ezért nekik!” – összegzett Szikora János.
A beszélgetésen szóba került természetesen a székesfehérváriak számára éppen a helyi kötődés miatt különleges élményt adó, Sobor Antal Perelj uram! című kisregényéből készített, nagyszerű dráma is, amelyben a hétfő esti beszélgetésen részt vevő Gáspár Sándor és Kozáry Ferenc is szerepelt. A színigazgató azt is elmesélte, hogy a székesfehérvári születésű Jávor Ottó volt a tanára, aki éppen száz éve született: „2007-ben súlyos agyhártyagyulladást kaptam, hét napig voltam kómában, tulajdonképpen fifty-fifty volt, hogy életben maradok-e. Így persze nem tudtam részt venni szeretett tanárom székesfehérvári emlékkövének avatásán sem. Ám a barátaim egy követ hoztak nekem „2007, Székesfehérvár” felirattal a városból. Ez a kő egészen 2012-ig ott volt az íróasztalomon…” – idézte fel a sorsszerűséget Szikora János.
Szabó Attila, a kötet szerkesztője a könyv születésének körülményeiről beszélt.
Elsőre lehetetlen küldetésnek tűnt számára, miként lehetne megragadni ennek a hosszú időszaknak az esszenciáját. Ám a fiatal, színházzal foglalkozó kollégák vállalták, hogy a Vörösmarty Színház emlékezetes előadásaihoz értő módon, mégis élményszerűen viszonyulva megmutassák, mitől lettek olyan emlékezetesek és nagy hatásúak ezek a darabok. Ebben a munkában hatalmas segítséget jelentett a színház archívuma, így az előadásokat újra láthatták, át tudták élni.
Bagó Bertalan, a színház művészeti vezetője Székesfehérvárhoz kötődő első élményét is megosztotta a közönséggel: édesapja nyomán festőművésznek indult, így élete első, nyertes rajzpályázatán éppen a székesfehérvári Városházán vehette át első díját. Bakonyi István kérdésére a négy rendező által színre vitt Az ember tragédiáját emelte ki. Szerinte ez reprezentálja legjobban a Vörösmarty Színházat: elképesztően különböző emberek tudtak közös értéket teremteni.
Szó esett arról is, hogy amikor megkeresték a kortárs írókat (Darvasi Lászlót, Márton Lászlót, Tasnádi Istvánt és Závada Pált), szemükben nem a lelkesedést, hanem inkább a rémületet, elutasítást látták: hogyan jönnének ők ahhoz, hogy Madách művét továbbírják? Aztán sikerült őket meggyőzni, s megszületett a máig emlegetett, nagy sikert aratott darab.
Az elmúlt egy évtizedben a színház kilépett a kőépület falai közül, a Koronázási szertartásjátékokra például – idézte fel Szikora János – estéről estére, évről évre egyre többen voltak kíváncsiak. Ám a covid olyan törést okozott a színházi világban, amitől a szertartásjátékok lendülete is megtört, miközben szakmai szempontból, belülről ők azt érezték, hogy éppen akkor kezd egyre népszerűbbé válni a szertartásjáték. Ahogy haladtak előre a történelemben, egyre érdekesebbé vált a történelem ismeretlen összefüggéseinek bemutatása. Tulajdonképpen rendhagyó történelemórákká is váltak ezek az előadások, és emiatt egyre jobban érdekelte az embereket. Sikerült megélhetővé tenni a történelmi emlékezetet, amire semmilyen egyetemi disszertáció sem képes. És talán ez az elmúlt 13 év egyik legnagyobb sikere.
A könyvbemutató – amelyen a közönségen és a pályatársakon túl részt vett Vargha Tamás miniszterhelyettes, országgyűlési képviselő és Dolhai Attila, a Vörösmarty Színház új igazgatója is – a megjelentek kérdéseivel, illetve a kötet dedikálásával zárult.
