Szeptember 18-án a Wathay Emléknapon a hagyományos koszorúzást követően 15.30 órakor a Táncházban nyílik meg a Wathay Emlékkiállítás, ahol digitális nyomtatással készült tablók és más kiállítási tárgyak segítségével bemutatják Wathay Ferenc életét, katonai pályafutásának állomásait, székesfehérvári vitézségét, illetve a fogságban megírt művét, a Wathay Kódexet. amely legszebb középkori nyelvemlékünknek számít.
Wathay Ferenc rajza 1602-1606 között, török fogságban írott énekeskönyvében fogsága egyik színhelyéről, a török Nándorfehérvárról.Berdó Gábor Károly a programot szervező Wathay Ferenc Bajtársi Egyesület elnöke elmondta, hogy a civil szervezet tavaly ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. 1989. júniusában, elsősorban a híradó ezred, a Szárazföldi Csapatok Parancsnokságának állományából és a nyugdíjas klub tagjaiból szerveződött meg az egyesület. Zömében aktív állományban lévő hivatásos tisztek és tiszthelyettesek, kisebb részben nyugdíjas és tartalékos tisztek és tiszthelyettesek lettek a tagjai. Azért választottá névadójuknak Wathay Ferencet, mert egész életpályája, katonai tevékenysége és irodalmi munkássága is a haza fegyveres védelme iránti elkötelezettségről, kiemelkedő hivatástudatról és az önfeláldozó hazaszeretetről szól.
A Wathay Ferenc Bajtársi Egyesület Wathay Emléknapot rendez szeptember 18-án. Délután 14 órakor a Prohászka ligetben lévő szobornál katonai tiszteletadás mellett, rövid kultúrműsorral, ünnepi beszéddel és koszorúzással emlékeznek meg Székesfehérvár 1601. szeptember 19-én történt visszafoglalásáról és Wathay Ferencről, a vár vicekapitányáról. Ezt követően 15.30 órakor a Táncházban nyílik meg a Wathay Emlékkiállítás, ahol digitális nyomtatással készült tablók és más kiállítási tárgyak segítségével bemutatják Wathay Ferenc életét, katonai pályafutásának állomásait, székesfehérvári tevékenységét, illetve a fogságban megírt művét, a Wathay Kódexet.
Berdó Gábor Károly elmondta, hogy a Wathay Emléknapot 2011 óta rendezik meg minden évben, a megemlékezés idén új elemmel, egy kiállítással bővül. A tárlatot Bátonyi Pál nyugalmazott ezredes, a Wathay család leszármazottja nyitja meg. A kiállításon megismerhetik az érdeklődők a híres Wathay Kódexet is, amely a vicekapitány irodalmi és nyelvtörténeti szempontból is jelentős művének számít. A kódex huszonnyolc, vallásos és szerelmi tárgyú éneket magában foglaló énekeskönyv és kalandos önéletrajz, melyet 1605 februárjában, a Héttorony lakójaként fejezett be. Innen küldte haza a kötetet családjának váltságdíj reményében. A kódexet Wathay saját kezű színes festményekkel díszítette.
Wathay Ferenc verseinek saját kézzel írt és festett gyűjteménye a Wathay-kódex. A kézirat összeállítását még fogságban kezdte el, de valószínűleg szabadulása után, már otthon készítette el a kötet végleges kompozícióját. Ha hihetünk bejegyzéseinek 1604 októberében tisztázta le az első 13 éneket. Mindenesetre a kötet versei és a napló jelen időben beszélnek a fogságról. Úgy tűnik fel, tömlöcében mégiscsak hozzájutott papíroshoz és írószerekhez -- talán még könyvekhez is. A kódex megkomponált verseskönyv. Van címlapja, ajánlása, a versek sorszámozott ciklusokba rendeződnek. A szerző a versek után illesztette prózában megírt emlékiratát, melyben a fogságba esés története mellett családjának rövid krónikáját is elősorolja. Különösen érdekesek a kézirat szövegét kiegészítő, illusztráló, szépen kifestett rajzok. Ezek részben Wathay személyes élményeinek lenyomatai, részben a kor népszerű, sokszorosított grafikájának elemeit másoló, variáló emblematikus ábrázolások.
Wathay Ferenc 1602 áprilisától 1602. augusztus 29-ig a visszafoglalt Székesfehérvár alkapitánya volt. Nehéz helyzetben voltak. Fáradhatatlanul dolgoztak a frissen visszafoglalt, és alaposan megrongálódott vár megerősítésén, közben naponta megküzdöttek a portyázó törökökkel. Pontos információjuk volt a várható török támadásról. A törökök 1602. augusztus 12-én Jemiscsi Hasszán elsőnagyvezír vezetésével kezdték meg a vár ostromát. Augusztus 28-ára a törökök már a belső várba szorították vissza a védőket. Sokan meghaltak, vagy megsebesültek és sok volt a szökés is. Egyes leírások szerint alig 200 ember védte a belső várat. De Wathay maradt. Tudta a kötelességét. Augusztus 29-én a katonák a tisztek hozzájárulása nélkül feladták a várat. A törökök megígérték ugyan a tisztek sértetlenségét is, de a fejetlenség miatt a várba özönlő török katonák fosztogatni kezdtek, és megtámadták az elvonulni szándékozó védőket. Sokan itt vesztették életüket, és ezen a napon sebesült meg Wathay is. Sebesülten, három sebből vérezve esett fogságba. Budán, majd Nándorfehérváron raboskodott, innen 1603. május 4-én sikerült megszöknie. Bujdosása közben újra elfogták Karánsebes körül. Majd egy újabb szökés után Lippánál. 1603 októberében hatvan rabtársával együtt Isztambulba vitték, ahol a Héttorony foglya lett. A fogságból − fogolycsere útján − 1606-ban szabadult, a szekszárdi béggel cserélték ki. Ezt követően Győrben lovasparancsnok, majd 1609-ben rövid időre apja nyomdokaiba lépve cseszneki várkapitány lett. További életéről nem tudunk semmit.