Hét ország tizenegy képzőművésze volt a 14. Agárdi Nemzetközi Művésztelep vendége szeptember végén. A tíz napon át tartó közös munkálkodás eredményei egy villámtárlat erejéig kedden délután voltak láthatóak a Köfém Klubházban; a kiállítást Mazák Gyula, a Klubház igazgatója és Boldizs Kálmánné, a város kulturális alpolgármestere ajánlotta a látogatók figyelmébe.
George Pyatigorets: Alkonyat |
Az elmúlt tizennégy év során másfélszáz művészt látott vendégül Európa országaiból az agárdi alkotótábor, amelynek hagyományosan a gárdonyi Varsa Hotel ad otthont. A képzőművészek idén is Székesfehérvár testvérvárosaiból és Fejér megyéből érkeztek, hogy a Velencei-tó inspiratív közegében fessenek, alkossanak. A tóparton készült festményekből és grafikákból válogatott kiállítás megnyitóján beszélgettünk a művésztelep koordinátorával,
Simon Józseffel, aki "civilben" a Köfém Klubház művelődésszervezője.
- Fantasztikusan jó időt fogtak ki a művészek: már a megérkezésükkor ragyogó napfényben láthatták a tavat és a szemközti partot. Ez meg is ihlette őket, és azonnal munkához láttak. Főként a tóparton, a teraszon vagy a szobák erkélyén dolgoztak, mindössze a hétfői esős napon szorultak be a szobájukba.
- Hagyománynak számít, hogy a művészeket nem zárják be az alkotótáborba, hanem egyéb programokat is szerveznek számukra.
- Igen, minden évben elvisszük őket Fehérvárra és a megye egyéb részeibe is. Idén Mórra szerveztünk kirándulást, ennek keretében a móri alkotótelepet mutattuk meg nekik. Szombaton a Fehérvári Vigasságokon vettek részt - három vendégünk örömmel találkozott a városukból érkezett delegációval, hiszen ezen a hétvégén itt tartózkodott Gyulafehérvár, Cento és Schwabisch Gmünd küldöttsége.
- A katalógust lapozgatva úgy tűnik, hogy idén viszonylag fiatal volt az átlagéletkor a művésztelepen.
- Igen, és ez a vendégeink temperamentumában is jelentkezett: nagyon "elevenek" voltak, rendesen megdolgoztattak bennünket - de hát mi is megdolgoztattuk őket, erre bizonyság ez a kiállítás is.
- Több látogató szerint ez a tárlat jobb, mint a tavalyi volt: „tetszetősebb”, realistább alkotások készültek.
- Valóban különlegesen szép munkák születtek - de ez a „jobb, mint a tavalyi”-érzés engem minden évben elfog. Lehet, hogy a régebbi kiállítást már elfelejti az ember, az éppen aktuális pedig az újdonsága miatt tetszik jobban?
- A művészek közül többen is visszatérő vendégek, de többségében természetesen új arcokat láthattunk.
Matteo Naninni festményei |
- Talán vegyük őket sorra.
Nicola Barnard fiatal festőnő Chorley-ból érkezett, három napig honvággyal küzdött, utána viszont három napig hasmenéssel - így csak az utolsó napokban derült jókedvre. Ehhez képest jó hangulatú képeket készített... A Schwabisch Gmündből érkezett
Alfred Bast volt az egyetlen vegetáriánus és absztinens a csapatban. Igazi úriember: mindenkire odafigyelt, mindenkit megajándékozott, mindenkit megrajzolt és megfestett - és nagyon jók a munkái.
Bota Arthur Alint, aki Gyulafehérvárról érkezett, Artur királynak nevezték a társai - egyrészt a neve alapján, másrészt a képei miatt.
Cezary Marek (Opole) volt a társaságban a cézár - nagyon elvont művészember, számítógépes grafikával és festészettel foglalkozik. A fehérvári (bár most már budapesti)
Haraszti Zsolt egy különleges technikával, ragasztott homokkal dolgozott - nagyon izgalmas, rusztikus hatású képeket készített.
Matteo Nannini (Cento) le sem tagadhatja, hogy a Nannini család sarja: pár éve a fivérét, Nicolát is vendégül láttuk.
Kiss Ervin Gábor Kisapostagról érkezett, de mivel az alkotótársa nem tudott vele jönni, a tervezett nagy festményt sem készíthette el - helyette kisebb önálló képeket festett.
Mészáros Edit Dunaújvárosból már sokadszorra volt a vendégünk, és Fehérváron is több kiállítása volt.
George Pyatigorets (aki néha George 5goretsként írja alá a nevét) Kijevből érkezett. Õ egy állandóan a központban lévő egyéniség - ha engedjük, a Fehérvári Vigasságokon még a színpadra is felment volna.
Rozsnyai Sándor (Dunaújváros) egy igazán karakteres arc - szinte mindenkit megihletett, mindenki megfestette a szakállas, fülbevalós, igazi művészalkatot. Õt a vízben lévő mólók ihlették meg, sokat megfestett közülük. Simó Enikő (Sepsisentgyörgy) sokoldalú egyéniség: nem csak festészettel foglalkozik, hanem textilmunkákkal is.
- Hagyományosan minden alkotó legalább egy művet Fehérvárnak adományoz. Eldőlt már, hogy mely képek maradnak a városban?
- Még nem: egyeztetni szeretnénk az alkotókkal, hogy melyik munkáik nőttek a szívükhöz, hiszen azokat nyilván magukkal szeretnék vinni. A többit itt hagyják, és ezek különböző közintézmények falaira kerülnek. Itt, a Klubházban is sok művésztelepi festmény látható az irodákban. Szintén hagyomány, hogy Székesfehérvár városa két alkotót meghív egy közös kiállításra, amely mindig az Aranybulla Napok során nyílik meg az Öreghegyi Közösségi Házban: az idei mesterek közül Alfred Bast (Schwabisch Gmünd) és Matteo Nannini (Cento) alkotásai láthatóak majd 2004-ben, augusztus derekától szeptember végéig.
