Új galéria nyílik szerdán Kőnig Frigyes képeivel a Táncsics utcában

 Újabb galéria nyílik szerdán délután fél hatkor a Belvárosban. A Kossuth utcai Volksbank Galériában (Táncsics Mihály utca 7.) a székesfehérvárhoz ezer szállal kötődő Kőnig Frigyes kiállítása lesz látható. A kiállítást Skonda Mária a társaság elnökheklyettese és Izinger Katalin a Szent István Király Múzeum művészettörténésze nyitja meg, a köszöntő beszédet pedig Boldizs Kálmánné alpolgármester-asszony mondja. Kőnig Frigyes a 70-es évek végén induló művészgenerációhoz tartozik. Művészi attitűdjére a tudományos alapú vizsgálódás, a kutatás, a tapasztalaton alapuló megismerés, a kísérletezés jellemző.

 Mint ahogy a megnyitóra kapott meghívóban olvasható, az az elv vezette a bankot, amikor országos hálózatukban három évvel ezelőtt elindították kiállítás-sorozatukat, hogy a kiállításoknak helyt adó fiókok a kultúra, elsősorban a képzőművészet értékeinek terjesztőivé válhatnak. Hitvallásuk, hogy rendszeresen teret biztosítsanak kortárs képzőművészeknek, akik kvalitásukkal, művészi hitvallásukkal,  életútjukkal kapcsolatot jelentenek Magyarország és Európa között.

 A kortárs kiállítási sorozat támogatásával a kultúrának is teret adó Volksbank célja az alkotóművészek támogatása és a kultúra értékeinek megőrzése mellett az, hogy a Galériák a helyi közélet fontos helyszínei, közösségformáló terei, a kultúra értékeinek közvetítői legyenek.

 Kőnig Frigyes a 70-es évek végén induló művészgenerációhoz tartozik. Művésziattitűdjére a tudományos alapú vizsgálódás, a kutatás, a tapasztalaton alapuló megismerés, a kísérletezés jellemző. Pályája kezdetétől folyamatosan foglalkoztatják a térrel kapcsolatos problémák, a perspektívával összefüggő kérdések. Tértanulmányaiban a statikus tárgyak és az elmozduló fény viszonyrendszerét jelenítette meg, és a pillanatról pillanatra változó látvány egymásra vetülését rögzítette (Történetek egy körről, Vetületek). "Idő és tér Kőnignél egyformán titokzatos, nyugtalanító fluidum, amely átitatja a jelenségeket, és megfejthetetlen árnyékokat növeszt köréjük."

A 80-as években realisztikus portrékat, anatómiai tanulmányokat rajzolt. Az 1988-as római ösztöndíj idején kezdett torzult terekkel foglalkozni, ekkor alakult ki festészetének az a vonulata, mely a geometrikus késztetésektől az építészeti konstrukciókig terjed (Hommage a Andrea Pozzo-sorozat). Rómában kezdte el festeni a Gyermekkori monumentumokat, amelynek alapja egy gyermekkori fotóalbum. A plasztikusan megfestett, hiperrealista, monokróm figurák erősen stilizáltak, a fotókat úgy használta fel, hogy az alakok szoborszerűen jelennek meg; a gyermekkor groteszk emlékművei. A pszichológiai tanulmányokra emlékeztető Arcképek sorozatban portrék, képmások töltik ki a képmezőket, szokatlan képkivágataikkal rendkívül morbid, ugyanakkor transzcendens világot teremtenek.

A Tervek egy meg nem épülő templomhoz sorozat a térábrázolási, grafikai munkásságának festészeti összegzése volt, ami közvetlenül vezetett át
Quodlibet sorozatokhoz. Ebben mindhárom érdeklődési körét - reális, plasztikus emberábrázolás, a térábrázolás, és a kvázi archaikus megjelenítés - egyesítette. Különféle vetületekben megfestett belső és külső terek, kvázi történelmi jelenetek, kosztümös figurák népesítik be vásznait
(Tengerpart, 1993; Nagy utazás, 1995; Műterem, 1995). 2002-es sorozata a Fürdőzők, melyben anatómiai és a realitás-irrealitás határán mozgó szemléletét egyesíti. 2001-ben, könyvformában jelent meg egy grafikai-gyűjteménye a Helikon Kiadó gondozásában. A kiadvány több évtized
gyűjtőmunkájának eredményeként 1560 hazai erődítményről, várról és várromról készített, több mint négyezer rekonstrukciós rajzot tartalmaz. A jelenlegi székesfehérvári kiállításon két legújabb festménysorozatát mutatja be. Az Oszlopsor című sorozat oszlopai antifunkcionális, teherhordó és -tartó feladattal nem rendelkező, metafizikus, a térben szétáradó, hajladozó, burjánzó vegetatív lények. A rom problematikából indul ki a Bunker-sorozat.