Távollétében ünnepelték a 80 éves Kalász Mártont a Vörösmarty Színházban

A költő távollétében ünnepelték a 80 esztendős Kalász Mártont a Vörösmarty Színházban tisztelői. Váratlan betegsége miatt a Kossuth díjas költő, író nem tudott Fehérvárra jönni, azonban versein és barátain keresztül mégis jelen volt. Fehérvárhoz ezer szállal kötődik, többek között a Vörösmarty Társaság elnöki tisztét is betöltötte 1991-ig.
2014.10.08. 11:08 |
A költő távollétében ünnepelték a 80 esztendős Kalász Mártont a Vörösmarty Színházban tisztelői. Váratlan betegsége miatt a Kossuth díjas költő, író nem tudott Fehérvárra jönni, azonban versein és barátain keresztül mégis jelen volt.
KÉPGALÉRIA
Kalász Márton munkásságáról Bakonyi István irodalomtörténész elmondta, hogy a dél-baranyai német származású költő, író előbb beszélt németül, mint magyarul, ennek is köszönhetően a német irodalom legnagyobb ismerője és műfordítója hazánkban. 1971–1974 között a berlini Magyar Kultúra Házában munkatársi beosztásban tevékenykedett, közelebbről is megismerkedve a Honecker rendszer embertelenségével. Ezzel kapcsolatos emlékeit az utóbbi években írta meg Berlin - Zárt övezet című kötetében.
Kalász Márton műveiről, költészetéről Román Károly tanár, irodalomtörténész tartott előadást. Elmondta, hogy előbb ismerte a verseit, mint a költőt, majdnem az indulástól figyelte Kalász Márton költészetét, akinek szövegei először esztétikai és etikai tisztaságukkal tűntek ki, később pedig egyre sejtelmesebbekké váltak.
Kalász Márton sombereki sváb család gyermekeként látta meg a napvilágot, iskolás koráig nem beszélte a magyar nyelvet, az irodalmi németet még később sajátította el. 1952-ben érettségizett Pécsett. 1953–1957 között az Ormánságban állami gazdaságban dolgozott, Siklóson és Szigetvárott népművelési előadó, művelődésiház-igazgató volt. 1958–1970 között Budapesten a Falurádió riportereként működött, közben 1960-tól tíz éven át az Európa Könyvkiadónál szerkesztőként dolgozott, 1964-ben ösztöndíjasként az NDK-ban járt. 1970-től 15 évig az Új Írásnál munkatársi, majd rovatvezetői munkakört töltött be. 1971–1974 között a berlini Magyar Kultúra Házában munkatársi beosztásban tevékenykedett. 1986-tól a Vigilia főmunkatársa és szerkesztőbizottsági tagja, 1986–1991 között a Jelenkor szerkesztőbizottságának is tagja, 1991–1994 között a stuttgarti Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ igazgatója. 1995-től a Károli Gáspár Református Egyetemen tanított. Budapesten él és alkot. 1991-ig a Vörösmarty Társaság elnöke volt. 2001–2007 között a Magyar Írószövetség elnöke, 2007 óta elnökségi tagja. 2008 óta a Bella István-díj kuratóriumának tagja. 2009 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja.