Szent Sebestyén napja - 277 éve hálásak a felsővárosiak

Székesfehérvár 1739 óta emlékezik minden évben január 20-án püspöki szentmisével és búcsúval a város fogadalmára. Az idei szentmisén Spányi Antal püspök arról is beszélt, hogy a korhoz képest ugyan mindent megtettek az akkori fehérváriak, hogy megszabaduljanak a bajtól, de legfőbb támaszuk a hitük volt. Majd a baj elmúltával azonban nem maradtak hálátlanok. A fehérvári püspök megemlítette, hogy sokszor találkozunk ma a hálátlansággal: amikor valamit elérünk, az nem csak a mi érdemünk, köszönettel és hálával tartozunk a segítőinknek és Istennek. Mint mondta a felsővárosiak hálásak, hiszen 277 éve minden évben hálát adnak Szent Sebestyénnek.

A fehérváriak szerencsésen megmenekültek a pestisjárványtól és fogadalmuk részeként először kápolnát, majd templomot emeltek Szent Sebestyénnek, aki a legnépszerűbb szentek közé tartozott.

A mise után Nyárai Horváth István felsőváros plébánosa és Földi Zoltán a Felsőváros önkormányzati képviselője köszöntötte az egybegyűlteket a templom előtt a Szent Sebestyén téren, de a misén a város polgármestere Cser-Palkovics András és Róth Péter alpolgármester, továbbá a város képviselő-testületének több tagja is részt vett.

A vértanúként tisztelt Szent Sebestyén a legnépszerűbb védőszentek közé tartozik. A feljegyzések szerint a császári gárda tisztje volt, Narbonne-ban született, de Milánóban élt. Diocletianus és Maximianus császár nagyra becsülte, és közvetlen környezetébe rendelte. Sebestyén egyszerre tudott császári tiszt és hűséges keresztény lenni, aki bátran védte a hitet. A legenda tehetséges szónoknak mondja a tisztet, aki bajtársait el akarta vezetni a hithez és bátorította a fogságban sínylődő keresztényeket. Végül maga Sebestyén is a császári törvényszék elé került és hite miatt halálra ítélték. Karóhoz kötözték, hogy a katonák halálra nyilazzák. Amikor már halottnak vélték, otthagyták. Egy jámbor római özvegy, Iréne házába fogadta a súlyos sebesültet, és addig ápolta, míg föl nem épült. Amikor Sebestyén ismét megjelent a nyilvánosság előtt, úgy fogadták, mint aki holtából támadt föl. Népszerűségét bizonyítja, hogy mint segítőszenthez fordultak hozzá évszázadokon keresztül pestis és más - embereket vagy állatokat pusztító - járvány idején.