-
Koronázási szertartás
Az egykori Nagyboldogasszony Bazilika falai képzeletben ismét magasra emelkedtek, míg a királyt ünnepélyes szertartás keretében megkoronázták. A Nemzeti Emlékhely – Középkori Romkert mellett elsétálók szemtanúi lehettek az évszázadokon át szigorú szertartásrend szerint zajló eseménynek.
2026.08.15. -
A kegyelem győzelme
Nagyboldogasszony napja az egyházi év legnagyobb Mária-ünnepe, amikor Szűz Mária mennybemenetelére emlékeznek. A hagyományokat folytatva idén augusztus 15-én is szentmisével ünnepeltek a jeles napon, melyet Spányi Antal megyés püspök celebrált, aki a Nagyboldogasszony példamutatása mellett a Székesfehérvári Egyházmegye történelmi jelentőségére és az elődök által hagyott örökségre is felhívta a hívek figyelmét.
2026.08.15. -
Táncosok a Városházán
Dalra fakadt és táncra perdült a Városháza Díszterme. Itt fogadta Székesfehérvár polgármestere a Királyi Napok Nemzetközi Néptáncfesztiválra érkezett csoportokat.
2026.08.14. -
Bejelentették a díjazottat
Sajtótájékoztató keretében jelentették be az idei Szent István Emlékérem és Díj idei várományosát a Püspöki Palotában. A díjazás ezúttal Écsy Gáborhoz kerül, akit immár 41 éve szenteltek pappá Esztergomban.
2026.08.14.
Prométheusz bemutatkozott, avagy a Fehérvári Balett Színház új bemutatója
Jóleső érzés volt látni, és tudni, hogy Székesfehérvár, a művészetek városa (is) ilyen remek együttessel rendelkezik, amelynek már híre van a városon és az országon kívül is. A két egyfelvonásos darab nem volt túl hosszú, de sokat mondott és lenyűgözött. Az első egyfelvonás a Szeszély címet viselte, és a világhírű koreográfus, Alexander Ekman alkotása. Még 2006-ban, a barcelonai IT Dansa közreműködésével alkotta meg a nagyon is emberi darabot. Hiszen az ember esendőségéről, beilleszkedési problémáiról szólt, sok humorral. Nem volt nevetséges, de mulatságos. Szomorú volt, de nem annyira, hogy tragikusnak érezhessük. Mozdultak a kezek, a lábak egyszerre és külön, külön, beszéltek a színpadon lévők egyszerre és kettesben, vagy egyenként, ám mégis a különbözőség látszata ellenére nagyon is egységes volt minden. No és a zenék! Vivaldi Négy évszak művéből a hegedű szárnyalt, rabul ejtett, a Bolero remek volt kicsit másként Edmundo Ros-től, jól szólt Nina Simon: My baby just cares for me című dala. Nemzetközi előadás volt ez, hiszen Ekman mellett, aki a jelmezeket is tervezte a fénytervet Alexandre Kurth jegyezte, míg a betanító balettmester Mathilde Van de Meerendonk volt.
Ezután a Prométheusz következett, aki ellopta a tüzet. Egerházi Attila, a színház igazgatója alkotta e remekművet a librettóval és dramaturgiával, a színpadterv koncepciójával, valamint a fény tervvel. Beethoven zenéje csodálatos volt, izzott mint a tűz, lángolt, világított, felemelt, és elmésztett. A legenda szerint amikor Zeusz megvonta a tüzet a halandóktól, egy üreges növény szárában parazsat lopott Prométheusz az égből a számukra. Megtanította őket a szántásra, vetésre, írásra, kórok gyógyítására. Zeusz bosszúból a Kaukázus szikláihoz láncolta, és egy keselyűvel minden nap kitépette a máját, amely minden nap újra nőtt. Végül Héraklész szabadította meg a láncaitól, lelőtte a keselyűt és szétzúzta a láncait. Egerházi Attila szerint Prométheusz valójában egy antihős. "Ez tragikomikus elemeket vitt a történetbe, és a balett egyfajta buleszkké alakult" vélte a dramaturg. De mégis felemelő volt Prométheusz legendája, amely kortárs, modern táncban elevenedett meg, nagyszerű koreográfiával, lehengerlő táncokkal. Csoportosan, kettesben, szólóban csalt a végén vastapsot az új bemutató.
Megérdemelten!