Porkoláb Imre: „Tartós csúcsteljesítményt nem lehet elérni, és elvárni sem magunktól, sem másoktól”

Döntési kényszerek vannak, de tökéletes döntés nincs.

A kiváló előadás a katonai és a vállalati stratégiákról szólt, az előadó katonai múltját meg nem tagadva sok példát hozott fel a hadsereg(ek) életéből, tekintettel arra, hogy ezredesként itthon, a NATO-ban, a Pentagonban és Afganisztánban is dolgozott.

Az interjúban a civil embert helyeztük a középpontba.

- Megfigyelés, cselekvés, tudatosság, döntés. Ez a négy dolog mennyire telepszik rá az emberekre, vagy mennyire kell, hogy meghatározzák a cselekedeteiket?

- Ha azt vesszük figyelembe, hogy a cselekvés nem egy végérvényes döntés, hanem egyfajta teszt. Ha a cselekvéseink végeredményét nyitott szemmel megfigyeljük, akkor ez olyan magasságokba tud repíteni minket, amit korábban elképelhetetlennek tartottunk. Ezzel, a ciklikus döntéshozatali folyamat alkalmazásával életünk során eljuthatunk a folyamatos fejlődésig.

- Nap, mint nap döntési kényszerekbe ütközünk, naponta X számú döntést kell meghoznunk. Ez a döntési kényszer mennyire motiválhatja a megfigyelő, a tudatosságra törekvő cselekvő képességeinket?

- Tökéletes döntés nincs. Ha ezt el tudjuk fogadni, és ha úgy megyünk bele a döntésinkbe, hogy számszerűsítjük azt, hogy mit tartunk elfogadhatónak, akkor helyesen járunk el. Egy példa: ha úgy döntök, hogy a jelenlegi százalékos átoltottság mellett maszkot hordok annak ellenére, hogy a kormány azt még nem tette kötelezővé, akkor a döntésemmel gondoskodok a saját biztonságomról, egészségemről. De ez bármilyen helyzetre igaz lehet. Meghatározom jó előre, a különböző esetekben mi a nagyon fontos, jó előre eldöntöm azt a pontot, amikor cselekedni fogok. Amikor ez megtörtént, abban a pillanatban lépnem kell, még akkor is, ha nehéz is az.

- A felgyorsult világunkban a teljesítmény önmagában még nem elég, mindennap a csúcsteljesítményre kell törekedni. Nem félő, hogy ez kiégéshez vezethet?

- Úgy vélem, tartós csúcsteljesítményt nem lehet elérni, és elvárni sem magunktól, sem másoktól. A szóban eleve benne van, hogy csúcs, amire feljutunk, és onnan már csak lefelé vezethet az út. A csúcson nem tudunk örökké időzni, inkább az optimális teljesítményt gondolom elérhetőnek, és még a teljesítmény fogalmát is kicserélem a teljesítő képességre. Jobb szeretek teljesítmény optimálásáról beszélni, ugyanis arról van szó, hogy mindenkinek van egy minimuma, meg egy maximuma, és e kettő között tudja bemozogni a teret. Mert tudomásul kell vennem, hogy Michael Phelpset sohasem fogom úszásban legyőzni, bármennyire is szeretném. Ellenben a saját teljesítő képességemet tudom javítani, tudom javítani a saját úszóidőmet lejjebb vinni, ha akarom.

- Kis lépés, vagy nagy ugrás?

- Sok, sok pici lépés, és milliónyi apró döntés kell, ami rengeteg energiát visz el.

- A technika, a technológia elképzelhetetlen fejlődésen ment keresztül. Lehet ezzel lépést tartani? Mennyire sokkolja ez a képtelenségnek tűnő távolság a mindennapi embert?

- Azt vallom, hogy meg kell találni az arany középutat, mindenkit óvok az extrémitástól. Nem csak lehet, hanem lépést kell tartani a technikai fejlődéssel, de ugyanakkor legalább annyit kell törődni magunkkal, az emberrel, mint a technikával. Mert minél több úgynevezett csúcsteljesítmény időszak van az életünkben, legalább annyi időt kell biztosítani magunknak a regenerálódásra. Azokat az elemeket, amelyek nagyon gyorsan lemerülnek bennünk, amikor megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni magunkból, azokat bizony állandóan fel kell töltenünk.

- Aki lemarad, az kimarad. És aki kimarad, annak vége?

- Nem biztos, hogy vége, de biztos, hogy hátrébb sorolódik egy olyan gyötrelmes versenyben, ami most körbevesz bennünket. Inkább úgy mondom, hogy aki nem képes lépést tartani másokkal, átalakulni viszonylag gyorsan, akkor lefog maradni nagyon gyorsan. Fontos tudni, hogy milyen segítséget tudunk igénybe venni, miként az is, hogy mi sajátmagunk mennyire tudunk változni.

- Mi van ebben a helyzetben az idősebb emberekkel? Ők hátrányban vannak, és ha igen, mit tudnak ezzel kezdeni?

- Nincs olyan, hogy képtelenség. Az úgynevezett neurogenezis folyamat, átalakítjuk az agyunkat annak megfelelően, hogy mit csinálunk, és ez nem életkor függő. Tény, ha valaki nagyon hosszú ideig kimarad valamiből, vagy meg sem próbálja megismerni a megismerni valót, annak a számára ez kínszenvedés.

- A Mathias Corvinus Collegiumnak mi a lehetősége, a kötelessége, a tennivalója? Az, hogy az MCC elitképző, az lehet pozitív és negatív egyaránt, attól függ, ki és honnan nézi. De mégis pozitív, hiszen a jövőért dolgoznak, ugye?

- Így van, a fiatal tehetségek gondozására helyezzük a hangsúlyt, egy életen át tartó közösséget próbálunk felépíteni. Általuk, velük, közösen kézenfogva vinni, és elkísérni őket az életútjukon.